Mi volt az a pont, amikor úgy érzeted, fel kell állj az akkori munkahelyedről, és új állást kell találj?

Amikor nem azt a munkát csináltam ami a szerződésben volt.

+Kollégák kibírhatatlanok voltak, pletykásak, kibeszélősek, kiközősítősek, tudjátok a magyar átlag munkahely.

Évekig nem volt fizuemelés, az éves bónusz képletben "véletlenül" mindig volt valahol egy nullás szorzó, közben a főnök rendszeresen földbe döngölt, hogy nem jó a teljesítményem, mert nincs "visibility", de sehol nem volt egzakt mérőszám, amihez tarteni tudtam volna magam, és nem tudtam úgy nyalni, mint a kollégák.

Aztán lecserélték a cég komplett vezetését, ami elindította a céget a lejtőn. Sorra jöttek a kedvezőtlen változások, sokan hagyták ott a céget. Ez volt az a pont, amikor végleg elegem lett. Addig is nézelődtem, de innentől komolyan ráálltam az új munka keresésére.

Utána még létszámleépítést is bejelentettek, amibe sajnos nem kerültem bele. Azért sajnos, mert akkor már megvolt az új helyről az ajánlatom és jól jött volna a végkielégítés.

Visszagondolva, legalább 2 évvel hamarabb fel kellett volna állnom, csak lojalitásból maradtam és kivártam, hátha jobb lesz.