Átlagbért keresők ugyanolyan boldogok mint milliós fizetésűek?

Szerintem egy bizonyos szintig ez igaz hogy valaki boldogabb a pénz miatt, de ha egy bizonyos anyagi biztonságot elersz a felett már nagyon picit számít a különbség.

Nyilván aki napról napra él annak ez hatalmas plusz stressz és nem lehet teljesen boldog.

Minden relatív. Az is, hogy mi a kevés és mi a sok. Az átlagbér sem teljesen egyértelmű, hogy kinek mit jelent. Ha a statisztikai átlagbérre gondolsz, annak elég sokan örülnének és távolról sem csak a minimál béresek. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, mert neki az a problémája, nem más.

Az elégedettség kulcsa általában az szokott lenni, hogy valakinek elég-e, amennyit keres. Akinek sikerül a megkeresett fizetéséből kijönnie, eltartani magát és a családját, nincsenek súlyos problémái, nagy küzdelmei az anyagi szükségletekkel és nincsenek a lehetőségeitől nagyon eltérő igényei, az általában elégedett.

Akinek sok pénze van, az a pénzzel megoldható problémákból többet tud megoldani, mint akinek kevesebb pénze van. Viszont a pénzzel nem megoldhatóakat ők sem tudják megoldani - vagy azt is pénzzel próbálják megoldani, amit pénzzel nem lehet és ez még fájóbb problémákhoz tud vezetni. Nekik is ugyanúgy lehetnek anyagi problémáik is, csak ezek másmilyen természetűek, vagy léptékűek.

Ismerek olyan milliósnál jóval kisebb, de azért elég jó fizetésű embereket, akik szanaszét stresszelik és idegeskedik magukat azért a fizetésért. Nincs egy nyugodt pillanatuk munkaidőben és utána otthon sem. A munkahelyi problémák miatt, nem tudják a szabadidejüket nyugodtan tölteni, a családjukkal normálisan együtt lenni. Sokan bele is betegszenek az ilyen életmódba.