Pedagógusok/pályaelhagyók?

Hogy-hogy csak most derült ki? Nem volt gyakorlatod?

A bizalom lassan alakul ki, főleg ilyen kis gyerekeknél. Ne várd azt, hogy 2-3 hét alatt hallgatni fognak rád. Ők azok, akiknek ötszázszor kell mindent elmondani, hogy egyszer azt csinálják.

Szerintem még ne add fel. Ha szereted a gyerekeket, akkor ezt a szeretetet kell átadnod nekik, hogy ők is megérezzék. Én hittant tanítottam ovisoknak, s igaz, egy héten csak egyszer találkoztunk 30 percre, s elég is volt, de az volt mindig a nap fénypontja. Mert ők még érdeklődőek, még lehet velük játszani, kérdeznek.

Szerintem túl korán feladod. Gondolom, nem egyedül kell egy csoportot vezetned, vannak idősebb kollégák, kérj tőlük tanácsot.

Az egyik ismerősöm, bár pedagógus, de nem óvónő, berakták közmunkára az óvodába. Annyi volt a feladata, hogy vigyázott a gyerekekre, amíg aludtak, előtte mesét olvasott (vagy kellett volna, de azt mindig az óvónőnek engedte át), utána felkeltek, elmentek mosdóba, öltözés, uzsonna, játék az udvaron. S is azért nem szerette, mert értetlenek a gyerekek. De hiszen gyerekek.

A keresztfiam 2,5 éves. Még nem beszél, csak a maga kis karattyolásában, s sokszor mikor szólok neki, rám se néz, játszik tovább. Néha én is kijövök a sodromból, hogy nem igaz, hogy süket. De utána, mikor megkérdezem, hogy Süket vagy? azt mondja Nem! S olyan aranyosan mondja, hogy már nem tudok rá haragudni. Meg kell tanítani őket, hogy elpakoljanak stb.

Ez egy hosszú folyamat.

Egy katedra nélkül maradt álláskereső lelkes pedagógus.