Miért mondják, hogy felnőttként is megéri tanulni? Jogász leszek, de jó állást kétlem, hogy kapok.

Nem vagyok pesszimista típus, nem azért kétlem.

Másoddiplomaként fogtam bele a jogba, levelezőn. Jövőre fogok végezni, 30 évesen.

Mindenki azt mondja, hogy tanulni felnőttként is jó dolog, nagy dolog, legyek büszke magamra, illetve a jogi végzettség Magyarországon nagy dolog.

Olyan értelemben büszke is lehet az ember, hogy munka mellett elvégzi, nem is bukdácsolva.

Viszont ahogy egyre többet olvasok a jogi munkákról, munkaerőpiacról egyre jobban azt érzem, hogy a közigazgatás marad vagy a vállalatoknál a kevésbé jó, szakmai, érdekes állások. Pl. követeléskezelés.

Karriert kínáló, jól megfizetett és nagyobb felelősséggel járó, izgalmas állások nem úgy tűnik, hogy esélyesek, annak aki 30 évesen végez.

Akár vállalatoknál, akár jó hírű budapesti belvárosi ügyvédi irodáknál. (Persze először jelöltként.)

Nem érzem így sem, hogy értelmetlen volt tanulni, de ezt látva azért nagyon más a helyzet.

Nem ezért megy az ember felnőtt fejjel egyetemre.

Többiek, akik hasonló helyzetben voltak, vannak vagy csak rálátnak a piacra, ti hogy látjátok, nektek hogy alakult?