Velem van a baj, hogy gyűlölöm a protekciót?
Mikor diplomát szereztem, több hozzám közel álló kérdezte hogy beajánljanak-e valahova. Mondtam hogy semmiképp se, mert nagyon ellenzem az ilyesmit. Most 5 évnyi munka után lassan fél éve munkanélküli vagyok. Jelentkezgetek helyekre, de eddig még semmi nem sikerült. Megint elkezdtek nyomulni a kedves rokonok, ismerősök, és most anyám kezelt egy szakmámbeli vállalkozót, és érdeklődött, hogy keresnek-e embert. Mondta hogy igen, és oda is adta neki a névjegykártyáját, mondván ha van kedvem, jelentkezzek. Gondolom nem vagyok normális, de azóta irtó dühös vagyok, hisz kértem hogy ilyesmit ne csináljanak. Már csak azért is, mert ez a vállalkozás most tett közzé álláshirdetést, tehát a lehetőség amúgy is adott lett volna. Most pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy kivételezni fognak velem. De ha meg nem jelentkezek, akkor szüleim döngölnek a földbe.
Nem az a bajom, hogy létezik protekció (hisz mindenhol van a világban), hanem hogy itthon ez rendszerszintű. Semmi bajom azokkal, akik élnek vele, csak én nem szeretnék. Hogy kéne kezelnem a helyzetet?
Jo nagy hlye vagy, ez nem protekcio, hanem segitseg, ajanlas.
Keress fel egy pszichológust.
Van többféle "protekció". Amiről te beszélsz tényleg rendkívül káros, de érdemes észben tartani, hogy létezik olyan is, hogy semmi extra nincs benne, csak sima információcsere. Engem sokszor kérdeznek ilyen ügyekben és szívesen elmondom, ha tudok valamit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valakit érdekel egy állás mondjuk, én ismerem a megfelelő embert és megemlítem neki, hogy lenne itt egy érdeklődő, esetleg elmondom mit tudok róla és hogyha van kedve, akkor beszélgessenek, de aztán nem veszek már részt az egyezkedésben, abszolút rajtuk múlik, hogy mire mennek egymással, cserébe se kérek semmit. Nyilván, ha jó, amit mondtam, akkor később én is számíthatok arra, hogy hasonló esetben kapok egy nevet és egy elérhetőséget, ahova fordulhatok, de abban az esetben meg nekem kell egyezkedni és nem is számítok arra, aki adta az infot. Ez szerintem teljesen normális kommunikáció és nagyon hatékony tud lenni, ha tudod, hogy mit akarsz.
Ebben semmi kivételezés nincs, hiszen csak arról szól, hogy gyorsabban elérik egymást a szereplők.
Persze, hogy sokan nem fogunk megérteni téged, mert teljesen rosszul vannak a fogalmak a fejedben, nem kezeled a helyén őket.
A te esetedben lesz igazán értelme annak a közhelynek, hogy csak annak lehet segíteni, aki hagyja.
De te dühös kismalac módjára elhajtod a gödör alján is azokat, akik létrával közelednek feléd.
Én teljesen megértelek, én is utálom a protekciót. Viszont nem minden beajánlás az, pl. korábbi munkahelyemen lehetett beajánlani embereket, de attól még nem került előnybe az illető, ugyanazon a folyamaton ment végig, éa ha felvették, majd lejárt a próbaidő, a beajánló kapott pénzt. Szóval ez esetben fordított a dolog, nem protekció, hanem a cégnek kell jó munkaerő, és hajlandó fizetni annak, aki tud megfelelő embert.
Amiről te beszélsz, az gondolom nem ilyen. Ne csodálkoz, ha nem értik meg, a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy lehetne máshogy is élni. Szolgáltatásokat is egy csomóan csak ajánlások alapján vesznek igénybe, ami valójában semmivel sem garantál jobb minőséget, cserébe kiüti a piaciversenyt, belterjessé válik a gazdaság. Na meg én is kimondottan rosszul érzem, ha protekciós vagyok, gyerekkoromban volt hogy ezt-azt intéztek szüleim, és nagyon rosszul esett.
En ugy kerultem be az egyik piacvezeto multihoz hogy beajanlott egy ott dolgozo ismerosom.
Mi ezzel a baj?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!