Szerintetek tudományos karrierbe hány éves korig érdemes belevágni a nulláról?
Tehát kutatás, vagy egyetemi karrier...
Nyílván ezek amúgy is időigényes dolgok nagyon, viszont legtöbbször a fizetés csak huszadrangú szempont, motiváció.
Mit gondoltok, ha valakit kisgyerekként, illetve érettségiző korában nem érdekelt (annyira) a tudomány és nem is volt senki aki ilyen irányba terelte volna, akkor maximum hány éves koráig lehet értelme még elkezdenie valamilyen természettudományt tanulni?
(Azzal a céllal, hogy azért valamit el is érjen az illető, az élete során vagy legalábbis erre még meg legyen az esély)
Szerintem sosem késő. Én 22 évesen kezdtem el az egyetemet (majdnem 23), most vagyok 30, és még 1 év, mire megszerzem a doktori fokozatot (3 év BSc, 2 év MSc, 4 év PhD), de már 2018 óta kutatóként vagyok foglalkoztatva. Nem semmi évek vannak mögöttem, de megérte belevágni. Sokan kezdik kicsit később, volt 40 éves évfolyamtársam is. Soha, semmiféle hátrány nem érte.
Nővérem szintén, de ő 26 évesen kezdte, most ér a célba 34 évesen, megvan az első munkahelye is, felemelő érzés eljutni a célig.
4-gyel alapvetően egyet tudok érteni, de azért óva intem attól a kérdezőt, hogy elbízza magát! Mert így, csupán olvasva, igen könnyed útnak tűnhet egy hard science kutató edukációja és munkája.
(Megj.: magam is 30 évesen vágtam bele a dologba, s pályáztam meg és nyertem el egy nappalis PhD ösztöndíjat fizikából anno (bár én - úgymond - "időben", évekkel korábban megszereztem a diplomámat), s a végén summa cum laude minősítéssel le is doktoráltam.)
Ez nem valami - már elnézést, de - nevelés / módszertani habverés, ahol csak úgy szórják a "tudományos" fokozatokat. Itt saját kutatási eredményekre van szükség, mégpedig elég relevánsakra ahhoz, hogy mondjuk - fizika esetén - például a Physical Review -ban tudd megjelentetni a a kapcsolódó publikációidat, amik majd a disszertációd gerincét képezik, plusz igen kemény szigorlat is vár majd rád minimum két területen (nálam ez kvantummechanika és kvantuminformáció-elmélet volt).
No és tartsuk fejben a nyelvi követelményeket is! Triviális, hogy angolból előadó- és publikációképes szinten kell lenned, s doktori iskolája válogatja, hogy e téren mit várnak el. (Lehet, hogy megúszod egy felsőfokú angollal meg egy másik nyelvből egy középfokúval.)
Ez persze csak a doktori, ami szerves része annak, hogy tudományos pályára lépj (persze lehet kutatni anélkül is, de az nem tudományos (egyetemi) karrier, márpedig Te arról kérdeztél).
Viszont, ha jól értem, előtted még ott van egy egyetem elvégzése is.
Miből fogsz addig élni? Mert, ha mondjuk dolgoznod kell mellette, az azért érdekes lesz egy keményebb szakon (ne dőlj be a csacska cikkeknek, amik arról szólnak, hogy szoptatós gyerkőccel végzi az anyuka az egyetemet, s hát mily' nagyszerű is ez, mert azok a szakok annyit is érnek, de az ilyen cikkek alatt kommentelőknek sem kell hitelt adni, akik elmondják, hogy ők mekkora ászok, hogy 3 gyermekes anyukaként is elvégeztek egy orvosit, majd még PhD-zni is tellett az erejükből.... hát persze.... meglehet, de azért megkérdeném a gyerkőcöket is erről, mert az tuti, hogy nem ő nevelte őket, nem ő vitte be éjjel 2-kor az ügyeletre, stb).
Az ELTE-n anno, úgy 30 éve úgy nézett ki egy fizikus szak, hogy reggeltől mondjuk du 5-ig óráid voltak, majd úgy éjfélig tanultál, gyakoroltál, beadandót, mérési jegyzőkönyvet írtál, stb.
Még a legtehetségesebbeknek sem volt egyszerű bent maradni. Ennek fényében viszonyulj az említett "simaliba" véleményekhez. S most nem 4-re gondolok.
Nem elrettenteni akarlak, félre ne érts, csak vázolni akartam, mivel jár mindez. Az biztos, hogy itt aztán valóban lemorzsolódik az, akinek ez a pálya nem való.
Ja és válassz majd jól témavezetőt! Talán ismered a viccet: (diplomamunkára, doktori disszertációra egyaránt érvényes)
[link] :-)
Gondold át, dönts jól!
ui.: igen 4-es is és például én is megcsináltam, de azért, ha nem szerettem volna csinálni annyira, amennyire, elképzelésem sincs, mi vitt volna rá, hogy annyi munkát beletegyek.....no és persze, azóta is teszek, mert ezen a pályán nincs megállás vagy pihi.
Ok, nem volt offense, nem neked / rólad szólt, amit írtam.
Csak tudod, egy nappalis PhD ösztöndíj valóban tök jó dolog, bármikor is "üssön be", már csak azért is, mert úgy tudom (ha jól tudom), hogy mostanában már simán beéri az adjunktusi fizetést (no, ez azért nem olyan nehéz :) ).
Így legalább, ha szűkösen is, de el tud lenni belőle és nem kell dolgoznia máshol is, hanem megteheti, hogy csak a tanulásra / kutatásra összpontosít.
Azonban, ha egyetemet kell végezni úgy, hogy közben mondjuk nem a szülők, hanem te teremted elő a megélhetésed (plusz esetleg a tandíjad) is....az azért kicsit más.
Látom az órákon, milyen hullák (elszántak, de mégiscsak hullák) a levelezős hallgatók. Hiába tolják, ami kifér a csövön, igazából csak felszínesen végigsiklanak a dolgokon, mert munka és család mellett fizikailag nincs idejük belemélyedni, s egészen az apró, de fontos finomságok, különböző aspektusokból való vizsgálatán, átgondolásán keresztül igazán elmélyíteni a tudásukat. Márpedig a kutatómunka erre a skill-re (is) igencsak épít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!