A "Ki tart pisztolyt a fejéhez hogy ott dolgozzon?" -mondás nem hazugság?

Két élethelyzet van:

1) igaz a mondás, senki nem tart a fejéhez pisztolyt. Akkor ne nyafogjon, hanem lépjen.

2) nem igaz a mondás, tényleg azon az egy helyen tud dolgozni, nincs választási lehetősége.

Ebben az esetben megint ne nyafogjon, mert örüljön, hogy nem munkanélküli, örüljön, hogy annyit kap, mert a feléért is dolgona (hiszen más opciója nincs).

Aki ennyire csapda helyzetben van, az kvázi rabszolga, kár neki ide irogatnia, mert semmi tanácsot nem lehet adni.

Szerintem nem hazugság. Csak az emberek többsége túlságosan fél/lusta változtatni. Hiszen ha új munkahelyre megy, akkor felborul a megszokott rutin, új főnök,új kollegák, új hely,új szokások... megint be kell illeszkedni valahová, felvenni az ottani munkamorált stb. Lehet, hogy másképp alakul a munkaidő, messzebb kell utazni.

Az ilyen dolgok miatt sokan inkább nem is váltanak, hanem tűrnek tovább, de közben panaszkodnak. Egyik ismerősök éveken keresztül teljesítménybérben dolgozott egy varrodában, 70-80 ezret vitt haza (nem olyan rég, 3-4 éve, szóval az már akkor is nevetségesen kevés volt!). Persze folyton sajnáltatta magát, hogy kevés a pénz, bunkó a főnök.

Egy ismerőse aztán be akarta őt vinni az ő munkahelyére, ahol fix 110 ezer közeli a fizu, a munka meg hasonló. A nő hónapokig tépelődött rajta, mert "jajj mert ez egy biztos hely, mi van ha onnan kirúgnak a próbaidő után, ez legalább biztos, még ha kevés is, de az meg bizonytalan, mi van ha mégsem fog tetszeni" Szóval maradt minden a régiben. Aztán mit ad Isten, megszűnt a jelenlegi munkahelye, és nagy szerencséjére az ismerőse munkahelyén megint volt üresedés, és be tudta vinni. Azóta is ott van. DE ha ez nincs, még ma is 70 ezerért dolgozna, nehogy változtatni kelljen valamin.

Szerintem sem hazugság. Volt annyira méltatlan és megalázó pozim a szakmámban, hogy inkább elmentem eladónak fél évre az egyik kis ruhaboltba fele-harmadannyiért. Én, aki azért rengeteg időt ölt a tanulmányaiba és a szakmai tudásába... De ott legalább nem álltak a hátam mögött, nem olyan feladatokkal terheltek, amihez túlképzett vagyok de kellően sok ahhoz, hogy teljesen kizsigereljen, mert unom, ennek ellenére 8/8 órában arra kell figyelnem, ráadásul kedvesebb emberek is vettek körül. Nyíltan megmondtam a következő munkahelyemen, hogy fontosabb volt számomra bármi áron lelécelni onnan, mint kivárni, amíg valaki behív interjúra. Akkor inkább beadom azonnal a felmondásom, amint kezdem azt érezni, hogy ki fog égetni, ha folytatom és inkább vállalok valami nem szakmai melót, ahonnan dolgozva alaposan megválogathatom a következő helyem, minthogy addig romboljam magam, amíg nem elég, hogy kétségbeesettségből megint beleválogatok de még alkalmas sem leszek arra, amire egyébként lennék, mert undort kaptam.

Szóval eladóként inkább szórakoztattam magam a könyvekkel, amiket egyetemista koromban kezdtem el felhalmozni aztán kiszolgáltam kedvesen, aki épp bejött. Nekem lelkileg erre volt szükségem. És bármikor elmennék újra két diplomával és szakmai angol nyelvvizsgával bolti kisegítőnek vagy akármilyen asszisztensnek, de nem fogok a napomból 8 órát önsorsrontással tölteni akkor sem, ha jobban mutat a CV-mben, mert akkor az azt követő 8 órában alszok és bőgök, röviden a semmire vesztegetek el hónapokat, éveket a munkámon kívül is. Ennek semmi értelme.

"mától nem dolgozik akkor hajléktalan lesz"

Kényszerítő erre arra, hogy dolgozzon, de nem arra, hogy feltétlenül ott.

Sokáig én is elhittem, hogy nincs más lehetőségem. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek. Minél hamarabb töröd meg ezt a hiedelmet, annál nagyobb hatalmad lesz a saját életed felett.

Létezik a magyar valóság, az amit leírtál.

De ha valaki félre tesz és van pár hónap tartalékja akkor megteheti, hogy felmond és keres új állást. Addig meg él a félretett pénzéből.