Más is úgy látja hogy ebben az országban kb. azon múlik a sorsod hogy örököltél kaptál e ingatlant jó régióban?
Azon ismerőseim akik lakáshoz jutottak már fiatalon (főleg a szülők lakásosították fel őket) szárnyalnak, tombolnak, elég jól élnek.
Azok akiknek nincs, meg albérleben vándorcigánykodnak mint én is, többnyire reménytelenül, jövőkép nélkül.
10 év alatt össze lehet kaparni egy önerőt, utána pedig 20 évig fizetni a lakáshitelt, én ilyen helyzetben vagyok
igen, ez nem jó, de ilyen az élet, vagy keseregsz rajta, vagy elfogadod, van akinek még ennyi sem jutott
akinek nem kell ingatlanra költenie, az be tudja utazni a világot, mindig új ruhákat venni, stb.
akinek meg ingatlant kell előbb venni, az nem
nincs ebben semmi reménytelenség, csak el kell fogadni a sorsunkat
19 vagyok, jövőre megyek egyetemre, addig lenyomok egy 7 hónapos OKJ-t.
Nem vagyunk gazdagok, de nem is szegények (egy főre jutó bevétel kb 130-150.000 Ft havonta), nem tudnak nekem lakást venni (nem is várnám el), viszont összeteszem a két kezem, hogy itt lakhatok amíg akarok. Egyetem után (tervezettek szerint 22-23 éves korban) még itt tervezek maradni pár évig, hogy pályakezdőként normálisan el tudjak helyezkedni, ezáltal 27-28 évesen biztos jövedelemmel és elég spórolt pénzzel vághassak neki a világnak.
Ezt csak azért mondom el, mert mint látjátok, nem minden az öröklésen múlik, ha a szülők nem raknak ki otthonról 18-20 évesen (egyik haveromat középsuli után azonnal külföldre küldte a már egyedül élő, 1-1.5 millió közt kereső anyja), és mész továbbtanulni jó szakra, akkor konkrétan mindegy, hogy mi mást kapsz. Nem mondom, nekem is jó lenne ha vennének a seggem alá egy házat, esetleg fizetnék a továbbtanulásomat is, de ez van, ezzel a helyzettel kell ügyeskedni.
5.
Ilyeneket ne írj, hogy optimista vagy, örülsz annak amid van, meg terveid vannak, meg lehet kicsit összehúzod magad, mert kegyetlenül le leszel pontozva.
Nem nagyon érdekel a pontozás, csak szerettem volna megosztani az én látásmódomat. Szerintem én szerencsés helyzetben vagyok, nyilván nem mindenki mondhatja el magáról ezt.
Mellesleg gimiben végig rossz tanuló voltam, 11-edikben 1, 12-edikben 3 tantárgyból húztak meg, pótvizsgára felkészültem, átmentem. Érettségit viszont azt gondolom jól megírtam (töri mondjuk picit necces :D), de nekem a szóbeli az erősségem, olyan hitelesen tudom előadni magam arról is, amihez semmi közöm, hogy 11-edikben az informatika szóbelire semmit nem tanultam, a tételről csak kis fogalmam volt, hogy mi is az, de olyan hitelesen mondtam a dolgokat, hogy 1 pontot veszítettem a 30-ból.
Ezt csak azért mondom, hogy ha esetleg valaki pont érettségi előtt áll, és fél attól, hogy az eddigi tanulmányai miatt nehezebb lesz az élete, az tudja meg, hogy nem így van. Mindig van fény az alagút végén. :)
Egyértelmű. Bp-en lakom, minden munkahelyemen (kiv. az első 2 évet) legalább az aktuális minimálbér háromszorosát megkerestem így vagy úgy, de ugye élni, szórakozni, utazgatni is kell, tehát sose lett volna saját lakásom ha faterék nem adnak rá pénzt. Így tudtam venni még 2014-ben egy kis lakást a 14. kerületben. Durván 25-30 M-t ér, anno 11-ért vettem.
Azt vallom, hogy aki kefélni / szülni tud az viselje a következményeit is, legalább annyira, hogy vesz a kölöknek 20-25 éves korára egy lakást.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!