Milyen egyetemi szakra jelentkeznétek a helyemben 26 évesen? Milyen karriert építenétek a nulláról?

Jelenleg olyan munkát végzek ami félig fizikai, már 7 éve...

Mostanra közepesen keresek vele.

Most jöttem rá, hogy nekem ennyi nem elég, mert egyszer talán még szeretnék családot, de nem sikerült olyan összeget félre tennem amit érdemes “hitelre költeni”. Egy putri 25 százaléka megvan, szóval vehetnénk fel rá hitelt, de nekem ez túl nagy elköteleződés, nem érzem hogy megérné...

De amúgy most barátnőm sincs már, úgyhogy szerencse hogy nem vettem fel hitelt korábban.

Azt szeretném, hogy egyszer ha nem is önerőből, de úgy tudjak hitelt felvenni egy normális házra, hogy az kevesebb legyen majd a felénél... A spórolás nem sokat segít. Sokáig a teljes fizetésemet eltettem, de az infláció durva.

Sokat akarok keresni...

Nem nagyon nagyon sokat, de sokat.

Tudom, hogy ez szubjektív, de jól akarok élni. De nem vágyom luxusra...

A fizikai munkát pedig már nem igazán bírom.

Ezért nem akarok OKJ-t, hanem egyetemet.

Sajnos nem igazán tudom mi érdekel... Mármint azt tudom, hogy szívesen lennék orvos, abszolút érdekel az egész, nagyon nemesnek is tartom. (Szerintem ezzel a legtöbben így vannak)

De nem lehet vele jól keresni, csak 15 év után. Addig kifejezetten rosszul... Illetve eleve nagyon hosszú a képzés. De ami a főprobléma, hogy nem csak okosnak, de nagyon szorgalmasnak is kell lenni hozzá.

Én sajnos csak rövidtávon tudok az lenni, egy ilyen nehéz szakon, pedig ha lemaradsz, akkor nagyon nehéz felzárkózni...

És ezt gondolom egy villamosmérnökiről is például.

Ezért a szememben az ilyen végzettségekkel rendelkező emberek mindig is valamiféle szuperemberek voltak, nem hiszem hogy én valaha is ilyenné tudnék válni...

Így hát nincsenek ekkora ambícióim.

Tehát nem is olyan szakot keresek ami “büfészak”, vagy könnyű, de nem is a legnehezebbek közül az egyiket, valamint olyat sem amihez mindent elsöprő hivatástudat szükségeltetik...

Ugyanis én csak “el szeretnék lenni a zavarosban”.

Az a legfőbb vágyam, hogy 40 éves koromra minden fejfájás nélkül bevasalhassak egy gyereket.

Tudom, hogy ez sokak számára nem igazi cél, nem tudnak ennyivel azonosulni, de én amúgy mélyszegénységben nőttem fel, nekem ez a fontos... Na!