Mi a véleményed arról, akik nem dolgoznak és a szüleik vagy a pasijuk tartja el őket?

Az,hogy egyszer majd nagyot fognak koppanni es akkor mar lehet sokkal nehezebb lesz beallni a munka vilagaba.0 tapasztalattal.

Nekem sem kellene dolgoznom de nem tudok itthon ulni.a gyerek 2 eves koratol mentem vissza dolgozni.igaz,hogy csak 6 oraban de legalabb hasznosnak erzem magam es itthon sem erzemagam eltartottnak akkor sem ha a parom ezt egyaltalan nemerzekeltetne velem

Én valahol irigylem. :D

Én a munkahelyet unom, nem a saját hobbijaimat. Nem szeretem a rendszerességet (tényleg nem) és mások irányítása alapján tevékenykedni.

A legtöbb munkakör amúgy nem hasznos.

Bár megbotránkoztató leszek, de én például csak néhány ember számára akarok hasznos lenni. A társadalom számára nem is tudok (a legtöbb munkakör nem az) és nem is hat meg.

Hát ha megtehetik miért ne, szívük joga így élni.

Egyébként tegye mindenki a szívére a kezét és mondja azt, hogy ő akkor is dolgozna, ha amúgy nem kellene neki. Na ugye, hogy nem... A legtöbben sajnos olyan munkát végeznek amit jó esetben elviselnek, elvannak vele, de legtöbben inkább utálják. Nyilván van aki szereti és a munkájának él, de azért nem ez a jellemző.

Most mondhatnám azt, hogy nem érdekel, mindenki azt csinál amit akar, az ő dolguk.

Viszont ha őszinte akarok lenni, akkor piszkosul lenézem az ilyen embereket és az a tapasztalatom, hogy az itteni válaszoktól eltérően a többség is.

Mindenkinek van egy apuci "pici" fia ismerőse, aki igazából életében nem tett keresztbe két szalmaszálat, de luxus kocsikkal mászkál és játssza az agyát, hogy ő az apja/anyja vállalkozásában MEEEENNYI sokat dolgozik. Aztán ilyenkor szokott az lenni, hogy ahogy a szülők eltávoznak at túlvilágra, pár éven belül a cég is megy velük, a kölök meg ott marad csupasz seggel.

Több gazdag szülőkkel rendelkező ismerősöm pl. tudatosan kivonja magát a családi vállalkozásból és saját erőből próbál meg sikeres lenni. Persze ez a szülők anyagi hátterével így is könnyebb neki, mint a nagy többségnek, de erre kár irigykedni.

Az otthon tespedő, kitartott barátnőknek pedig annyit üzennék, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagytok, de rohadtul. És itt most véletlenül sem a gyermekükkel otthon maradó anyákra gondolok, hanem az otthon tévéző meg láblógató fiatal, jól kinéző csajokról beszélek. A szépség el fog múlni, lehet hogy még van 5 éved, az is lehet hogy 10, de előbb-utóbb már nem leszel olyan kelendő cicababa és a pasid szépen leépít, és szerez helyetted egy másik hülyíthető fiatal csajt. Nulla munka és élettapasztalattal rohadtul nehéz lesz eladni magadat, 35-40 évesen beesve a munkaerőpiacra.