Egy 20-30 év közötti, átlagosan kereső fiatal felnőttnek mennyi esélye van ma reálisan az önállósodásra, saját lakás vásárlására, egy pénzügyileg stabil életkezdésre?

Ha a szülők nem tolnak alád egy lakást, akkor lehetetlen, vagy legjobb esetben is kínkeserves és rámegy az életed, hogy legyen fedél a fejed felett.

Ez egy katasztrófa, hogy ilyen kilátástalan ma egy fiatal jövője.

Nem tudok tuti megoldást, de 2 dolgot tapasztaltam magam körül:

- egy társsal sokkal könnyebb szülőktől függetlennek lenni, főleg hogy a férfiak jobban keresnek mint a nők (most azt ne firtassuk miért)

- rengeteg hülyeségre szórják el emberek a pénzüket, mert azt hiszik megtehetik, a kocsi egy tipikus példa, amit nem áraznak be rendesen, erre simán elmehet 500 ezer évente, de több ismerősöm havonta ad ki minimum 100 ezret elektronikai cuccokra, mert azt gondolják magas a fizetésük, megtehetik - nem, nem tehetik meg: gondolj bele, ez évente 1 millió 200 ezer a hülyeségre, az 4 év alatt már majdnem 5 millió. Ezen már simán múlhat tud-e lakást venni.

Egyáltalán nem lehetetlen.

Ha a szülői támogatás nulla, akkor nyilván tovább tart. De bolondság azt gondolni, hogy 3-4 évet eltöltve a munkaerő piacon már megkeresi valaki egy lakás árát.

Nyilván vannak karriercéljaid, az átlagosnál többet tervezel keresni a jövőben, így a megtakarításod sem lineárisan fog növekedni. Valamint ha nagyon durván számolva évi 1 milliót félre tudsz tenni, akkor a helyzeted nem olyan rossz.

Még nem olvastam el a kommemteket, csak a második kommentig, de én is egy közel 30, 28 éves férfi vagyok és én sem gondolom, hogy lesz valaha saját lakásom.

Pedig nekem annyival könnyebb, hogy én még a szüleimmel élek és nem nagyon kérnek semmit... A fizetésem 80-90%-át minden hónapban elteszem.

8 éve dolgozom, ebből 5 évet csak részmunkaidőben, 3 év főállásban havi 200 órát.

280 nettót keresek, diplomával, 2 nyelvvizsgával (több éves tapasztalattal)...

Budapesten.

8.5 millió a megtakarításom, de ebből budapesten egy putrit, vagy egy 10m2-es garzont SEM lehet venni.

A munkám miatt pedig nem megyek vidékre...

10-11 millióért vehetnék majd egy szoba-fűrdőszobát, nagyon rossz környéken, de akár mennyire is szeretnék függetlenedni, ennyit nem ér.

És nem arról van szó, hogy annyira jól érzem magam a gyerekszobámba, ahol 28 éve élek, de azért ez mégis csak egy kertesház, jobbak a körülmények, mint amennyit magamnak megengedhetnék egyedül.

Ha 8 év spórolását kidibnám egy mickro lakásért, vagy egy putriért, s még hitelt is kéne felvennem hozzá, az annyira rosszul esne, hogy valószínűleg kihatna a pszichés állapotomra...

A másik, hogy párom már több mint 3 éve nincs.

2 barátnőm volt, de még nálam is sokkal kevesebbet kerestek (amúgy szintén diplomásként), mindketten a közszférában dolgoztak... Viszont már bele estem abba az ördögi kőrbe, hogy egyedűl nem tudok elköltözni, de éppen azért mert ennyi idősen nem vagyok önálló, párt sem találok.

Ha minden héten kiírod/kiírjátok ugyanezt, akkor se lesz több esélyetek. De kevesebb se.

Ha nagyon nem megy, más életcélt kell keresni, mint a saját ingatlan* megvétele. Ez segíthet az elégedettség elérésében is.

*Itt általában nem 10 millió alatti falusi házakban gondolkozik a kérdező... de miért is nem? Ha tényleg a saját ingatlan a fő életcél, miért nem rendel ennek alá mindent? Miért nem keres olyan tevékenységet amiből pl. Borsodban is meg tud élni, ahol van olyan ingatlan, amit megengedhet magának?