Miért néznek le amiért segédmunkás vagyok?

Segédmunkásként dolgozom. Hozzáteszem nagyon jól keresek. Van érettségim, jól sikerült, önszántamból vagyok az, ami. Én választottam. Heti 50-55 ezer forintot keresek. Rengeteg dolgot kell csinálnom, a fizikai munkát szeretem, világot láthatok, nincsen az, hogy beülök egy irodába vagy egy gáyrba és minden nap ugyanazt a monoton dolgot csinálom. Rengeteg szakmába belelátok, millió és egy feladatot látok el, tehát semmi monotonitás. De akárhol mond, hogy segédmunkás vagyok, rögtön lenéznek. Pedig olvasott vagyok, beszélek két nyelvet középszinten, stb. Én büszke vagyok arra, hogy segédmunkás vagyok. Elég sok szakember például képtelen dolgozni segéd nélkül. Ugyanakkor ha megunom az egyik helyet, felmondok és másnap már máshol kezdhetek. Hiszen segédmunkára míg világ a világ szükség lesz. Tehát szeretem, de nagyon megalázó a társadalmi megítélésem. Pesten sokszor a munkásruha miatt már kuncognak mögöttem, ha beülök valahová egy sörre. Volt egy időszak, mikor munkásszállón voltam, többiek még aludtak így nem szerettem volna zörögni, lementem kaját venni és egy padon nekiálltam enni. Erre odajön egy nő hogy adna egy ötszázast. Hajléktalannak nézett. Miért, mert az utcán eszem munkásruhában? Saját lakásom van egyébként már. 21 évesem nem sok fiatal mondhatja el ezt magáról. Persze nem megvetésből mondom, elfogadom, hogy másnak más a sorsa vagy a vágya. Ismerkedni már nem is merek. Megszólalok, hogy segédmunkás vagyok és arrébb is állnak. 14 éves koromtól már dolgoztam suli mellett. Akkor még eltartottak a szüleim, de szerettem volna dolgozni. 17 éves koromtól hétvégente, érettségi után meg hétköznap dolgozom rendesen, minden nap. Érettségit azért tettem le, mert mondom röhögve megcsinálom, a papír meg elfér a polcon. Nem készültem rá egyáltalán és matek meg töri négyes lett, többi mind ötös. Kollégák sem értik, hogy érettségivel miért épp lapátolok. De nem értem. Miért kell mindenkinek értelmiségi poszton lenni? Miért nem szeretheti valaki ezt a munkát? Imádok lapátolni, imádok betont keverni, de a földmunkákat meg a sok-sok egyéb munkát is szeretem. Plusz, ha olyan cégnél vagyok, ingyen szállítanak az ország számos területére. Három műszakos gyári meló mellett nem igazán tudnék egyik nap Pesten, másik nap Vas megyében, harmadik nap Győrben (csak egy példa volt) dolgozni. Persze tisztelem ugyanúgy a gyári munkát is, nem azért mondtam. De egyik rokonom három műszakban, millió túlórával, úgy hogy hulla és a családjára nincs ideje, 250-et keres havonta. Én volt, hogy ezt megkerestem és minden nap legkésőbb 16 óra után szabad voltam, volt időm szórakozni, volt időm magamra. És szerintem egyáltalán nem kell megszakadni egyik helyen sem ahol dolgoztam. Van, hogy nehezebb a munka, vagy pörögni kell, de nem mondanám, hogy zombi vagyok péntekre. Bocsánat a hosszú kifejtésért, de ezek jutottak eszembe.