Állásinterjún kihagyhatom pár hetes munkaviszony megemlítését, ha az önéletrajzba sem írtam bele?

50 éves vagyok, számtalan munkahellyel a múltban, ha mindegyik megemlíteném, napokig olvashatná a személyzetis , azaz HR-es. :)

A rendszerváltás után jöttek-mentek a vállalkozók és a magáncégek, a legkülönbözőbb formákban. Akkoriban a magyaroknak lövése nem volt, miként kell vállalkozást indítani, hogyan kell üzemeltetni, fenntartani, nyereséget termelni, adózni, de még az anyagbeszerzés, logisztika is gyerekcipőben járt. Tehát, az egész magyar gazdaság egy merő fekete lyuk volt. Újdonság volt a munkanélküliség is. Azt sem tudták, azt miként kezeljék. Akkoriban létrehozták a Munkaügyi Hivatalt, a munkanélküliek havi segélyt kaptak. De akkor még jól funkcionált a Munkaügyi által a munkaközvetítés. A bejelentkezők kétharmadát el tudták helyezni néhány nap, hét alatt cégeknél. Sok állami cég volt még, egyre több alvállalkozó céggel, melyek lényegében ugyanott foglalkoztatták az embereket. Eléggé zavaros időszak volt. Ja, és még létezett Munkakönyv is (minden dolgozónak volt, ebbe sorolták fel a munkahelyeit) A világ még nem volt ennyire professzionális, minden sokkal egyszerűbb volt. A tanulás is, az élet is, a munka is, az elhelyezkedés is, az emberek is.

Majd megszüntették a Munkakönyvet! Onnantól A4-es papírok tucatjait kaptuk, akár mint napanapság. Volt egy slussz poén a dologban, akkoriban hőpapíros matrix nyomtatók voltak a menők. Az így kinyomtatott munkahelyi (és egyéb) iratok szövege 1-2 év alatt olvashatatlanná vált, eltűntek a papírokról a szövegek. :-o :-( A cégek (melyek általában igen kicsik voltak) pedig néhány hónap alatt megszűntek, szó szerint elpárologtak. Tehát, a dolgozónak adott íratok olvashatatlanok, számtalan cégnek még a nyoma sem maradt fenn. Állami hivatalok azóta számtalanszor át lettek szervezve, nevezve, költöztek jobbra-balra, sok irat náluk is olvashatatlan lett, majd jött a digitális adatrögzítés, ami igen kezdetleges volt. Az adatok egy részét átvitték a számítógépekbe, sokat viszont nem... Újabb, majd újabb és újabb informatikai átalakítások voltak, hol kompatibilisek voltak az előzővel, hol nem...

Arról nem is szólva, a cégek vagy bejelentették a dolgozóikat vagy sem, a 90-es években csúcsra járt a feketegazdaság. :-(

A lényeg, a korom bélieknek nagyon nehéz bizonyítani, mikor és hol dolgoztak. Sok embertől hallottam már igen kacifántos történeteket arról, mennyi idejét nem tudta igazolni, illetve mennyi ledolgozott idejét nem igazolták vissza az állami hivatalok. :-( Rokonságomban akad olyan nyugdíjba vonuló, akinek 15 éve veszett oda nyom nélkül. :-( Fele annyi nyugdíjat kap, mint a felesége. :-(

Három éve, mikor felvettek egy középiskolába próbálták a bérezés miatt összeszedni a ledolgozott éveimet. Hetekbe telet, mire össze tudtak valamit hozni. Nekem is van több évnyi igazolatlan munkahelyem.

Önéletrajzba én azt írok bele, ami nekem tetszik! :-) Mindig olyat, ami az adott munkakörhöz releváns. Hazudni nem szoktam persze, de sok mindent elhallgatni szinte mindig. :-)

Jogod van, annyit elmondani, elmesélni, amennyit akarsz, állásinterjún viszont nincs joguk faggatózni. Iratokból is csak a legutóbbi munkahelyedről kapott papírokat kérhetik el. Közalkalmazotti állásnál van igényük a ledolgozott időre, magáncégeknek nincs.

Hozzáteszem, nekem van négy szakmán, számtalan tanfolyamot végeztem, hol ebben, hol abban a szakmában tudok elhelyezkedni. Az első totálisan különböző, mint a két legutóbbi (a második fedi mindegyiket) tehát, önéletrajzban igenis ki kell hagynom néhány dolgot, ha nem kívánok sokat magyarázkodni. Gondolom, már itt is unjátok olvasni. Képzeljétek el, ha ezt a levezetés, minden állásinterjún előadnám... :-)

Ráadásul, mikor egy huszonéves próbál állásinterjút készíteni velem... főként, ha totál nem is ért semmit a megpályázott munkakörhöz... Kész elmebaj néha!