A Hr-esek valóban nem szeretik, hogyha valaki túl ritkán váltott állást?

A magam nevében tudok nyilatkozni. Nem azt nem szeretem, ha valaki X év alatt Y alkalommal váltott állást (legyen akár alacsony, akár magas a szám), hanem azt, ha nem tudja megindokolni, miért.

Engem speciel jobban "megijeszt" egy olyan ember, akinek 2-3 oldalas önéletrajza van tele fél éves munkaviszonyokkal, mert kétséges, hogy érdemes lesz-e a képzésébe időt/energiát/pénzt fektetni, amikor valami baja mindenhol volt (vagy neki, vagy a munkáltatónak). Azt egy idő után már nehéz magyarázni, hogy "itt a fizetés volt alacsony, ott nem jöttem ki a kollégákkal, emitt a partnerek voltak hülyék, amott nem volt fejlődési lehetőség..." Én inkább az ilyeneket szoktam elküldeni.

Attól, hogy valaki nem váltott sokszor állást, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem ambiciózus, millió oka lehet neki (érzelmileg kötődik a céghez, családi okok miatt egy kiszámítható munkahelyre volt szüksége, imádta a munkáját/kollégákat... stb). Nyilván az "alig kellett valamit csinálni és jött a pénz, de most új főnök van, aki számon is kér" válasszal már vannak problémák, de ha valaki tud egy épkézláb magyarázatot adni arra, hogy miért váltott/ nem váltott, csak ezért nem fogom nem alkalmazni.

Egy HR-es.

Hülyeség így.

Milyen szintről beszélünk. 8 általánossal hova váltogasson az ember? Meg olyan végzettséggel is, amivel nincs nagyon feljebblépési lehetőség, mert ugyanazt csinálná ugyanazon a szinten a hierarchiában, mint máshol.

Egyetelen esetet tudok elképzelni, ahol a ritka váltás hátrány lehetne, ha valaki nagyon sok tapasztalot gyűjt valahol, irreálisan sokat, de alacsony szinten, majd utána pályáz meg egy sokkal magasabb pozíciót, átugva pár szintet a ranglétrán. Ilyen esetben lehet kétséges, hogy mégis miért. De a lojalitást gyakorlatilag mindig pozitívan értékelik

Leirtad az ezzel valo gondot:

“nem nagyon vannak fejlődési lehetőségek.”, “Ez egy kényelmes szellemi munka”

Amikor ez van az egy helyen eltoltott hosszu ido miatt, az pont ahhoz vezet, hogy az ember nem hogy fejlodne, hanem elhulyul, mint egy gep rutinosan vegzi a maga kis feladatat. Egy gyarban nem is kell tobb, de szellemi, diplomas allasoknal ez vizvalaszto.

Elobb-utobb jo esellyel ugyis valtani kell es nagy pofon lesz, amikor rajottel, hogy nem is ertesz a szakmadhoz, mert sokat felejtettel es kozben meg nem is fejlodtel az ujdonsagok teren sem.

Nyilvan kozigazgatasban meg sok helyen komoly erv az, hogy kenyelmes, nem bonyolult, nem kell tanulni, csak ez esetben azt csak igen nagy nehezsegek aran lehet tenyleg “szellemi” munkanak hivni.

Hat en sok helyen negfordultam. A kedves hr-es engem lehet kiszorna. Mindenhol szinte 1+ atlagban szerintem 2.5 evet voltam. De sajnos tenyleg van az a szitu, hogy valtani kell.

Lojalisnak kell lennem. De miert maradjak ott ahol nem neznek semmibe a fonok a beigert fizu emelest nem adja meg ahol elvarjak az ingyen allando keszenletet alacsony fizu mellett?

Szoval mielott nagyon kiszorjuk ezeket az embereket gondjuk mer vegig h mennyi gane ceg meg vezeto van az iparban.

Jah - elozo vagyok y ehhez a kerdeshez passzol...

Nem reg linkdinen lattam egy viszonylag fiatal csajt hogy 3 5 havonta valtogatta munkhelyeit. Szoval igy ketto ev alatt vokt neki vagy 7 munkahelye.

Jelenlegi pozija pedog ugyvezeto volt egy kisebb cegnel.

Szoval sok felekepp lehet csinalni.

Ha nem talalod meg a szamitasaid akkor valts.

Sz.rd le h mit gondolnak.

Én pont azt látom hogy mindenbe "belekötnek", ha gyakrabban volt váltás, ha nem - gondolom amiatt amit az első írt, hogy a gondolatmeneted megértsék, kihúzzák belőled, abból már lehet tovább fejteni a beszélgetést, és az általános céljaidra következtetni.

Nekem így alakult a munkaviszonyom - 3.5 év, 2.5 év, 2 év és most 1+ év, de ezen utóbbi kettő szenvedős volt. Így is megkapom hogy jaj de nyughatatlan vagyok. Ezek mind ranglétrán feljebb lépős, felelősségteljes melók voltak, nem szöszölősek. Én azt is megmondom nyíltan hogy az egyik melóhelyemről mai ésszel már nem jönnék el, szerettem ott lenni, csak hajtott előre az ambíció, de azóta sem érzem magam olyan jó helyen, mint ott. Úgy veszem észre, ezt az őszinteséget értékelik.