Alkalmazottnak lenni tulajdonképpen modern rabszolgaság?

Ki kötelez arra, hogy legyél alkalmazott?

Legyél vállalkozó, ha azt jobbnak gondolod. Ja igen, nincs pénz, képzettség és vállalkozási ismeretek. Senki sem úgy született, hogy mindent tudott.

De ha ez sem jó akkor legyél önellátó. Senki nem szól bele mit csinálsz egész nap. Csak úgy szólok, hogy megteremteni saját kezűleg azt amit egy ember egy évben megeszik piszok nehéz. Ha bejárni dolgozni rabszolgaság akkor ez igazi rabság :)

,,Btw, ha az #1-es válaszoló által felvázolt szellemi főfoglalkozásúnak neadj'Isten valamiféle egészségügyi problémája támadna (pl. agyvérzés), mi történne?"

Ez a magyarsàg a pesszimizmus,negativizmus.

Ki beszélt itt betegsègről,állandóan ezzel jöttök.

Mondjuk figyelni kellene az egészségre,meg a folyadék bevitelre,meditálni,magunkba nézni,kèpezni magunkat.

Hihetetlen olyasmiről beszélünk ami nincs is.

Oda kellene figyelni,pl sport,egészséges táplálkozás.

Meg nem stressz kellene,hanem arra is figyelni szintén meditációval.

Plusz a mi szellemi szabadfoglalkozásuak mivel nem stresszelünk a pénzen ezért eleve már jobb a közérzetünk.

Amúgy karrier mellett közel kerülhetsz Istenhez kettő nem zárja ki egymást,sőt spiritualitással kellene foglalkozni szerintem is.

Ez inkább munkahelytől függ, mint attól, hogy alkalmazott-e valaki.

Én alkalmazott vagyok, apósom vállalkozó, ennek fényében sorra venném az állításokat:

"Az emberek többsége keres havi max. pár százezret, amiért napi 8-10-12 órákat dolgozik."

Én: 8 órát dolgozok

Após: 12-13 órát dolgozik

"Komoly vagyont senki nem tud felhalmozni, tehát még azt se lehet mondani hogy megéri szenvedni."

Az első fele mindkettőnkre igaz, bár kettőnk közül én szeretem azt, amit csinálok a mindennapokban, így számomra teljesen megéri... após sokszor panaszkodik, hogy lehúzza a bánatba a rolót, mert nem bírja már idegekkel.

"Nem teheted meg hogy gondolsz egyet és nem mész be dolgozni, vagy később mész/előbb távozol, nem lehetsz a magad ura."

Én simán megtehetem, csak egy alkalmazott vagyok, megvár a munkám, vagy megcsinálja más (egyik kollégámmal rendszeresen és kölcsönösen kisegítjük egymást a feladatokkal, nem para).

Após nem teheti meg, neki nagyobb felelőssége van, rá számítanak az emberei és az ügyfelei.

"Pihenni se tudsz igazán a hétvégén meg 1-2 hét szabadságon kívűl mert vagy kirúgnak, vagy elfogy a pénzed és kénytelen vagy dolgozni."

Én: 5-6 között otthon vagyok délután, utána még van 6-7 órám ébren pihenni. 21 nap szabim van egy évben, maradéktalanul ki szoktam venni.

Após: este 9 környékén esik haza, lényegében kajál, beül a tévé elé, és elalszik. Szombatonként is dolgozik, akkor egyedül szokott bemenni a munkahelyre, hogy utolérje magát papírmunkával és egyebekkel. Pontosan nem tudom, hány nap szabadsága van, de nyáron szoktak elmenni 1 hét Balatonra anyóssal, ami alatt végig csörög a telefonja. Külföldre nem mennek, mert akkor nem tudna hazaugrani, ha "valami van".

Ha engem kirúgnak, nagy kaland, keresek új állást. Ha ő csődbe megy, az kicsit nagyobb gond.

Akkor melyikünk szabadabb inkább? :D

Dettó mint utolsó.

Nekem van ,,vállakozó" ismim,na napi 25 óra talpalás mindenzt br. 380e FT-ért és nem tud többet kivenni, ez kérlek szépe egy gyakornoki fejlesztői fizu sőt már lassan oda is kevés, nálunk van,hogy a kollégák már 15 kor sátrat bontanak go home,legtöbbnek családi háza van,két kocsija.

Van home office is,aztán karrierlehetőség is szépen.

Senior fejlesztő utána architect meg vezető fejlesztő.

Na itt kinyalják a hátsódat is,néhány helyen céges A4-es is jár benzinkártyával,magas fizetéssel,home office,rugalmas munkaidő.

Volt IT managerem mindene meg volt luxus kocsi,fullos lakás,utazgatás luxus helyekre.

Nekünk sem gond utazgatás hálistennek,van pénz minőségi ételekre,edzésre,tápkiegekre,szép kocsira, lakásban is minden meg van ami kell.

Hétvége a miénk odamegyünk ahova akarunk.

Ezzel vállalkozó ismijeim:

- napi 25 óra meló

- mindezt br. 380e Ft-ért ennyit tud kivenni

- utazni sehova

- se bulizás

- se egy kikapcsolódás hanem hétvégén is ott tespedni és csinálják.

- Nincs délután,nincs edzés

- Csaja sincs,mert nem ér rá

- Semmi élménye már 3 éve

Na akkor ki is a rabszolga ebben az esetben?

Vagy másik vállakozó ismerősöm(IT-s cége van de nem tudom mit csinál):

- Panelba laknak 4-n

- Van 2 lomkocsija

- Semmi élete

- Nem igen látom azt a nagy szabadságot ami nálam meg a kollégáimnál van

- Nem igen megy haza 15 órakor

- nincs családi háza sem

- ,,alkalmazott" kollégámnak meg A4-es Audija van jah és 26 éves srác,szép lakásban lakik.

Nem minden fekete fehér.

Utolsó kettő.

Ebben teljesen igazatok van, vállalkozónak lenni szívás. Legalábbis az elején. Viszont a vállalkozásban ott van a potenciál, hogy fejlődni fog és sokkal több jövedelmet fog hozni, míg egy alkalmazottnál csak nagy ritkán van fizetésemelés. Plusz, ha felvesz egy becsületes intézőt akkor már nem neki kell gályázni és akár 1 évre is elmehet szabadságra.

Gondolom ti is egy vállalkozásban vagytok alkalmazottak. A tulaj vajon mennyit dolgozik?

Vállalkozásban csak hosszú távon érdemes gondolkodni, 5-10-15 évre.

Ti 5-10-15 év múlva mit fogtok csinálni?

#15

Apósomnak nagyjából 20 éve megy a vállalkozása, és éppen azért ennyire túlterhelt, mert jól megy, sok az ügyfél. :)

#16 folytatás (lemaradt)

Én 5-10-15 év múlva csinálom tovább békésen a dolgom, após meg valószínűleg ápolás alatt lesz, már kezd nagyon rámenni az egészsége erre az egészre.

Melyik jobb? :)

Én egy 10 év múlva már remélem IT igazgató leszek(ha nem döglök meg addig),3 év múlva Architect akarok lenni és Vezető fejlesztő.

Természetesen kontraktorként ahol sokkal több a fizu és egy svájci banknál képzelem el magam.

19-es ez a két ismim cégtulajok amúgy,de saját cégük rabszolgái.

Sőt a másik srác 20 éve IT cége van még alkalmazottja is van,de nem tudom mit ront el,mert közel se keresi meg a mi nettó fizetésünket,meg nincs akkora szabadsága sem mint nekünk.