Változtatni szeretnék a jövőmön, de nem tudom mit tegyek?

az utolsó bekezdéstől kezdtem: a vállalkozó lét tök jól hangzik, de mire vállalkoznál, hogyan, miért? a vállalkozás csak egy kifejezés, amit meg kell tölteni tartalommal, hogy értelme is legyen. leginkább azt jelenti, h nincs főnököd (fú de menő, azt csinálsz, amit akarsz, de döntesz mindenről), viszont azt is jelenti, hogy csak magadra számíthatsz, mert senki nem fogja helyetted sikerre vinni az üzletet. ha jók az ötleteid és jól csinálod, akkor sikeres lehetsz, de ha rosszul csinálod, rosszul döntesz, nem tudsz valamit, vagy nem eleget és elég jól tudsz/csinálod, akkor meg csődbe megy a vállalkozás.

a többi leírt részlet alapján nem sok fogalmad van a piac, a gazdaság és a vállalkozások működéséről. így nem igazán neked való, hogy belevágj. inkább menj el valahova beosztottként keccsölni és tanuld meg, hogy működik egy vállalkozás, mitől működik és ha beletanulsz, akkor annál a cégnél, vagy egy másiknál elkezdhetsz előre lépkedni és ha jól csinálod akkor egy idő után rád bízzák a cég irányítását is.

egy saját vállalkozásban megspórolhatod az előlépés folyamatát, de ha az előlépéshez szükséges tudást nem szeded össze valahol, akkor a saját vállalkozásod simán csődbe viszed, mert nem lesz benne senki, aki megmondaná neked, hogy nem jól csinálod és neked még inkább mosogatni kéne, mint dirigálni...

a vállalkozó egyik legalapvetőbb feladata végiggondolni MINDEN reális (és ezen felül minden nem valószínű, de mégis lehetséges) költséget és számolni velük. aztán megtervezni, hogy ezeket a költségeket hogyan is tudja kitermelni a vállalkozás tevékenységéből. milyen áron is kell adni a termékeit, hogy tudjon annyi bevételt termelni, amiből minden költség (köztük a saját megélhetése is) fedezésére futja és mellette még akár nyereséget is sikerül termelni, amiből lehet a vállalkozást is fejleszteni.

a taxizás tök jól hangzik, ha szeretsz vezetni, akkor csináld! csak mintha azzal nem számolnál, hogy a vizsgán kívül kell egy a szabályoknak megfelelő kocsi, taxi óra, spéci biztosítás a kocsira (meg az utasra is) a taxizás miatt, vállalkozás, ha budapesti vagy, akkor sárgítás, droszt pénz, meg mindenképpen egy válallkozás is, mindezek összes költségeivel.

persze ettől még vágj bele, csináld. csak számolj minden költséggel, minden rejtett buktatóval (igen, azzal is, hogy a részeg utas telehányja a kocsit és takaríthatod, meg azzal is, hogy a hatóságok ellenőrzéskor megbüntetnek, ha nem adsz nyugtát, stb)...

persze a kocsit, órát, stb. nem muszáj megvenned, mert csatlakozhatsz taxi társaságokhoz, akik biztosítják, csak cserébe nekik kell különféle tagsági, bérleti, jutalék, stb. díjakat fizetned, amiért használhatod az eszközeiket, a rendszerüket, az általuk biztosított lehetőségeket, hogy pénzt keress. ezek meg mindjárt le is csökkentik a bevételed.

a fotózás is tök romantikusan hangzik. csak egy kicsit több embernek jut eszébe, mint ta taxizás, mert ehhez még kocsi se kell. az utcán elhajítasz egy követ és hamarabb találsz el egy fotóst, mint egy autóst. ma már mindenki fotózik és a fotózók többségének minimum megfordul a fejében, hogy ebből éljen meg, mert az milyen menő és egyszerű. csakhogy egyáltalán nem ilyen egyszerű, mert egyrészt a fotózáshoz is magas szinten kell (legalábbis érdemes) értened, hogy téged bízzanak meg (pláne úgy, hogy ekkora választék van fotósokból), meg az üzlethez is értened kell, hogy ebből a tevékenységből meg is tudj élni és ne csak ámítsd magad vele, hogy bizony te most fotós vagy, de közben a bevételed arra sem elég, hogy fenntartsd a felszerelésed, vagy megélj belőle - nemhogy a kettőre együtt.

az is tök jól hangzik, hogy majd lesz egy stúdiód és oda csak úgy bejönnek az emberek fotókat csináltatni. de miért mennének be? miért pont hozzád mennének be? ahhoz külön érteni kell ám, hogy elérd, hogy bárki bemenjen a stúdiódba. arról nem is beszélve, hogy annyian menjenek be abba a stúdióba, ahány munkából már a stúdió bérleti díjára is futja.

egyébként a mai magyar szabályozás szerint nem tudsz hobbiból fotósként dolgozni. ha hobbiból fotózol, akkor nem kérhetsz pénzt érte. ha pénzt akartsz kérni érte, akkor szükséged van egy megfelelő vállalkozási formára, hogy adózni tudj a jövedelmed után és a fotózási tevékenység kiváltásához szükséged van egy Fényképész és fotótermék kereskedő OKJ végzettségre is. de még ha megvan ez a végzettséged, akkor sem fognak csak úgy özönleni a fotózásért fizetni akaró emberek - akár van stúdiód, akár nincsen...

te milyen gyakran szoktál bemenni egy fotóstúdióba és mennyi pénzt szoktál otthagyni egy-egy alkalommal? számold ki gyorsan, hogy nagyjából hány hozzád hasonló embernek kell bemenni abba a fotóstúdióba, hogy kifizessék belőle a bérleti díjakat...

Van, akinek sikerül megélni fotózásból, de nagyon sokaknak sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

Na, akkor beszélgessünk még egy picit a fotózásról, mert tudok olyan szempontot, amit a többiek nem írtak le.

Aki csak kattintgatni szeretne, azt szívesen elküldeném egy-két alkalomra a választott szakterületére próbafotózásra. Kegyetlen meló, hatalmas állóképességet és szellemi teljesítményt igényel: akár obikat, akkukat, vakut, vakuakkut kell cipelned egész napon át, akár a harmadikra kell felcipelni fél stúdiót. Elvárás a folyamatos kreativitás, de legyen azért monotóniatűrésed is, ha egy webáruháznak kell lefotózni 300 nyakkendőt. És akkor még nem beszéltünk a rendeget utómunkáról, a megrendelőkről (mind-mind a főnököd), az adminisztrációról, eszközpark-fejlesztésről...

Szóval az a tapasztalatom, hogy aki úgy gondolja, hogy "kattintgat" egy kicsit oszt jó lesz neki, az nagyon csúnyán elvérzik.

A többiek már leírták: papír nélkül bele se kezdj, mert előbb-utóbb megszexualizál a NAV. Szaktudás nélkül se kezdj bele, mert ki leszel röhögve. A papír megszerzése és a szaktudás megszerzése természetesen nem függ össze egymással :(

Az árképzésben viszont nem csak az a nehéz, hogy olcsójancsik vagyunk (ilyen fizetések mellett nehéz is nagyvonalúnak lenni), hanem hogy az emberek vizuális kultúrája a bányászbéka segge alatt van. Nem tudják milyen a jó kép, nem tudják megkülönböztetni a rossztól, innentől kezdve a jóisten se magyarázza meg nekik, hogy miért kellene "ugyanazért" többet fizetniük.

A fotó az egy hihetetlenül jó hobbi, rengeteget ad az embernek szemléletmódban, lelkileg, sőt, akár emberi kapcsolatok szintjén is. Több pénze viszont nem nagyon lesz tőle az embernek (az objektívek és az albumok drágák).