Egyesek miért romantikáznak azon hogy mikor lehet végre jóléti társadalom Magyarországon, miközben a magyarok lelki világa teljesen mást igényel?

A magyarok a harcos hétköznapokat szeretik. Az erőben hisznek.

Egy magyar kétféleképpen tudja elképzelni az életét : Vagy őt ütik, vagy ő üt.

Tehát ez a vegytiszta feudalista uram szolgám felfogás, ahol az ember vagy Úr, vagy cseléd.

Úgy szoktam fogalmazni hogy a magyarok egy fura álomvilágban élnek, a Leviathán világában, ahol mindenki folyamatosan harcol mindenkivel.

A magyar nem tudja elképzelni hogy viszonylag harmónia van. Nem fér bele a valóságképébe hogy pl. egy munkanélküli is meg tudjon élni mondjuk a segélyből, ahogy az sem hogy egy takarító autót tudjon venni magának. A nyugati országokban ez a valóság.

A magyaroknak nicns meg az igénye a jóléti rendszerekre. Ők szociáldarwinisták, úgy gondolják hogy aki gyenge az hulljon el, hiszen a vadonban élünk.

A társadalom egyszerűen nem igényli a jólétet. A magyar akkor elégedett amikor jól kidolgozta a belét, majd elterülhet a díványon.

Nem fontos neki a megtakarítás, a jólét, a minőségien eltöltött szabadidő. Neki a munkaviszony számít, mert munkára vágyik és nem jólétre.

Szerintem emiatt nem lesz SOHA Magyarországon nyugati jólét, mert egyszerűen erre nincs társadalmi igény.

Mit gondoltok?