Egyszerű szakmunkások miért vásárolnak a munkahelyük büféjébe dupla áron olyan dolgokat amiket normális boltba feléért megkapnak?

Mert úgy gondolják, hogy a saját pénzük arra költik, amire akarják.

nálunk jó árak vannak.

Èn is ezt làtom. Utána meg megy a szövegelès hogy nincs pénz semmire. Alacsonyabb képesítèsű embereknél a pénzügyi kultúra szinte 0.

Sajnos a kényelem nagy úr. Én sem értem, hogy miért lusták az emberek nagy többsége kicsit számolni, hogy mit mennyiért vesznek meg, pláne, ha nehezen keresik meg a pénzt... Aztán meg jön a panaszkodás, abban jók vagyunk.

Gyárban dolgoztam , büfé nem volt ,de fizetés után 1-2 hétig a munkásszállásokon tengődő bérdolgozók szinte kifosztották a szendvics , csoki, üdítő és kávés automatákat. Fizetés előtt pedig sokan szó szerint éheztek vagy mások kajáját lopkodták ki a hűtőkből, táskákból. Ja, és szinte mindegyikük dohányzott és szabadidejükben kocsmáztak is . Egyszerűen ennyit tudnak, sötétek. Én a gyárban csak kávét vettem és havonta maximum 2 üdítőt, pedig kétszer annyit kerestem, mint ők. A hideg szódavíz ingyenes volt korlátlan mennyiségben.

Gyárban dolgoztam, bár irodán, de én is megfigyeltem ezt a jelenséget. Minimálbéres gyári melósok és tömik magukba a 300-500 forintos szendvicseket (vidékről van szó). Én kétszer ennyi fizuval is elképesztően drágának találtam a büfét, nem is vásároltam ott soha. Természetesen mindenki arra költi a pénzét, amire csak szeretné, én pedig elengedem a fülem mellett a rinyálást a pénz miatt.

Én pl. egyszerűen nem tudnám megoldani másképp. Napi 12-14 óra munka és pluszban 2 órányi utazás mellett nem fogok még szendvicseket csinálgatni magamnak, mikor boltba eljárni is alig van időm, főleg mióta vasárnap zárva vannak. Viszont valamit muszáj enni, különben nem bírom a munkát. Maradnak a készételek, csomagolt szendvicsek. Sajnos ez van, röhejes, hogy akinek normális munkarendje van élhető fizetéssel, az megteheti, hogy az olcsóbb helyen vásároljon, aki meg éhbérért gürcöl hajnaltól éjszakáig, az kénytelen drágább kaját venni.

Neked kell eldönteni, hogy a soha véget nem érő munkanapod után, az alvásidődből szánsz-e időt a bevásárlásra, hogy szendvicset csinálj. Ha ki tudod gazdálkodni a fizetésedből és ragaszkodsz a kényelemhez, vedd meg a büfé túlárazott cuccait. De ha tényleg számít a pénz - gondolom számít, hiszen a fizetésed nem élhető - akkor igenis spórolni kell, és el kell menni olcsó kajáért, erőn felül. A többi csak kifogásnak érzem, amivel érvelni próbálsz.