Munkahelyi stressz, kinyír ez az egész. Mit tegyek?

Egy vas- és fémfeldolgozó vállalat termelési részlegén dolgozom, mint adminisztrátor. Fél éve vagyok itt, de úgy érzem semmihez nem értek. Be kell, hogy valljam, hogy nem is érdekel nagyon ez a terület. Nőies nő vagyok, tehát a vas- és fémfeldolgozás igencsak távol áll az érdeklődési területemtől. Úgy érzem nem vagyok idevaló. Határozott idejű szerződésem van júliusig, én nem fogom kezdeményezni, hogy hosszabbítsák. Viszont addig ki kell bírnom. Nyomaszt az az érzés, hogy bénának érzem magam és ez nem hiszem, hogy javulni fog. Ezeregy kütyüt, anyagot, vállalatot, gépet, szerszámot kellene ismernem ahhoz, hogy jól végezzem a munkám, de képtelen vagyok megtanulni. A főnököm ráadásul egy sz@rcsimbók. Alapinformációkat nem mond el, amelyek nélkülözhetetlenek a munka elvégzéséhez. Ha pedig visszakérdezek pillanatok alatt elvörösödik a feje és ahelyett, hogy megmondaná a megoldást inkább kinyilvánítja, hogy milyen gáz, hogy ezt még mindig nem tudom és ennyi. Nem válaszol a kérdésemre. Mindenkit gondolatolvasónak tart, ha pedig nem találjuk ki a gondolatait, akkor ideges lesz. Mióta itt vagyok lefogytam, kezdek csont és bőr lenni. Nyomaszt az érzés, hogy béna vagyok, hogy tudom, hogy fél év után már jobban kellene végeznem a munkám és önállóbbnak. Közben pedig tudom, hogy nem is törekedtem a maximumra, mert tudtam, hogy csak júniusig maradok és a terület nagyon messze áll tőlem, nem érdekel. A munkám a fizikai dolgozóktól függ, ők pedig sokszor trehányok és ennek én iszom meg a levét. A főnök velük nem kemény kezű, csak velünk irodai dolgozókkal. Már ott tartok, hogy pénteken is gyomoridegem van hazafele, pedig eddig az volt a kedvenc napom. Mit tegyek, hogy tudnám kezelni az egész helyzetet? Még sosem voltam ennyire kikészülve.