Hogyan motiváltad magad az egyetem és korábbi munkáid során, hogy mindig érdekes legyen? Erre mit válaszolnátok? Ötletek?

ösztöndíj és summa cum laude diploma lehetősége.

A napi munkám mellett mindig vállalkozom valami extra dologra, ami céges, de nem közvetlenül a munkához kötödik (pl. rendezvény szervezése, önkéntes munka, egy új portál elkészítése,stb...). A cég is értékeli, és én sem fásulok bele a napi robotba.

Filozófiával foglalkoztam és hosszú vitákat folytattunk le alapkérdésekröl, csak a filozófiával az volt a baj, hogy idövel elértem olyan szintre, hogy býrmilyen nézetet meg tudtam védeni, ha vitába kerültem valakivel és ez már nem volt érdekes számomra, de rájöttem, hogy ha valamelyik ídeát meg akarom érteni, akkor bele kell élnem magam az alkotója gondolkodásmódjába, másképp, mint kívülállónak nem lehet olyan szinten azt elsajátítani, hogy azt meg is tudja védeni, ha kell. Ettöl sokan félnek, hogy beleéljék magukat más idegen filozófus gondolkodásmódjába teljesen, mert attól tartanak, hogy akkor öket is megfertözné valami tévtan és így, bocsánat a kifelyezésért, buták maradnak. Amikor megismertem sokféle gondolkodásrendszert, akkor nem maradt más számomra, a matematika maradt az egyetlen, amibe megkapaszkodhattam, de az egyetemen elértem arra a szintre matematikában is, hogy már nem volt érvényes az egy igazság elve. Ezt sokan ismerjük alapszinten a Bólyai Farkas és Lobacsevszkij munkásságából a geometriában, de ez számomra nem volt érdekes, mert ez csak geometria, de amikor alapjaiban megrendült az egész matematika, az már nagy port vert fel a legmagasabb tudományos körökben, mert a matematikusoknak van egy szent gráljuk az absztrakt halmazelmélet, aminek a naív halmazelmélethez csak távoli kapcsolata van és exakt logikai axiómákra épül, amiket a prédikátumlogika nyelvén is le lehet írni egyetlen "szó" nélkül. Namost ha a matematikának alapjaiban sok útja van, akkor ennek az emberi gondolkodásban és a filozófiában is meg kell lennie a megfelelöjének. A probléma csak az volt, hogy a matematikusok olyan magas szinten jöttek erre rá, hogy nem tudták, mit jelent ez a gyakorlati életben, tehát a filozófusok nem érthették ezt a magas matematikát, viszont a matematikusok két táborra szakadtak: az egyik az új elméletet támogatta, mivel az egyszerübb volt, a másik meg megmaradt a Cantor által megalapozott klasszikus axiómáknál olyan argumentumokra hivatkozva mondván pl., hogy "ha nem érvényes a kiválasztási elv (ez egy axióma a klaszikus elméletben, ami az új elmélettel ellentmond), akkor egész életemet egy olyan halmaz tanulmányozásával töltöttem, ami üres az új elmélet szerint". Fokozatosan sikerült interpretálni az absztrakt halmazelmélet egyes axiómáit és rájöttem, hogy a matematika kettészakadása magas szinten nem más, mint az amiröl a Biblia ír, hogy van kétféle gondolkodásmód: egyik Krisztusé a másik meg a Sötétség uráé, akit sokféle névvel illetnek a Bibliában Sátán, Ördög, Lucifer (fénytükrözó, mert a fény látszatát kelve hazudik, mivel mindig gyözni akar) vagy Bafomet, ami a mágiában a neve a Sötétség urának. Tehát a klasszikus elmélet a kiválasztási axiómával Cantor-tól az Krisztus gondolkodásrendszerének felel meg pontosan és a filozófia így teljesen exakt alapokat kapott. Késöbb rájöttem, hogy ez az ellentmondás nemcsak magas szinten van jelen, hanem már a kvantummechanika szintjén is ez okozta a szimetriák egyensúlának a sértését pl. az anyag és antianyag között.