Mi a különbség a Visa és a Visa Electronic bankkártya és hitelkártya között?

[link]

Bankkártya alapok

A bankkártya definíciója és annak előnyei az egyes szereplők számára

Kezdjük az elején: mi is az a bankkártya? Ez egy olyan, a nemzetközi szabványnak megfelelő 85x54 mm-es műanyag kártya, mellyel a hátoldali mágnescsíkon vagy újabban az előlapi mikrochipen tárolt adatok segítségével, a kártyabirtokos (elektronikus vagy okmánnyal igazolt) azonosítását követően bankszámlaműveletek, tipikusan fizetés végezhető. Ez a mondat egyből egy sor, a készpénzhasználathoz viszonyított előnyt rejt magában. A következőkben ezeket az előnyöket a bankkártya piac egyes szereplőinek nézőpontjából mutatjuk be, úgymint felhasználók (kártyabirtokosok), állam, bank, kereskedő.

A kártyabirtokos fontos kifejezés, bár a szakmabelieken kívül az ügyfeleket szinte mindenki kártyatulajdonosként emlegeti. Minden bankkártyán szerepel azonban, hogy a kártya az őt kibocsátó bank tulajdonát képezi, így a kártyatulajdonos mindig a bank. Az ügyfélre a magyar nyelvben a kártyabirtokos kifejezést használjuk.

[link]

Választási tanácsok

A bankkártyák csoportosításai

A bankkártyák mindegyike ugyanolyan méretű műanyag lapocska, de részben látható, részben nem látható tulajdonságok alapján lehet őket csoportosítani. Ha a nem látható tulajdonságokkal nem vagyunk tisztában, nézzünk utána a Bankkártya.hu portál Bankkártya választó rendszerében vagy kérdezzük meg a kártyát kibocsátó bankunkat.

Ezek a csoportosítások egymástól függetlenek, tehát egy kártya mindegyik csoportosítás szerint tartozik valahová.

Egy ügyfélnek tetszőleges számú bankkártyája lehet tetszőleges számú banknál, de egy adott kártyatípusból (pl. Cirrus-Maestro) egy bankon belül egyszerre csak egy darab kártyája lehet, hiába van esetleg többféle ugyanolyan termék, pl. eltérő kártyaképekkel (nem ideértve a társkártyákat, melyeket az ügyfelek családtagjaiknak, vagy ismerőseiknek, barátaiknak igényelhetnek a saját számlájuk terhére).

Betéti kártya, hitelkártya, költési kártya

A bankkártyán nem állapítható meg szemre, hogy az betéti (angolul debit), hitel- (angolul credit) vagy költési (angolul charge) kártya, tehát ugyanolyan kártyamárka (pl. Visa) mögött ilyen és olyan is állhat. A költési kártyát hívják (nem túl szabatosan) terheléses kártyának is, amely angolra lefordítva a nagy kártyakultúrával rendelkező országokban egészen mást jelent.

A magyarországi gyakorlat szerint a kártyahasználat során mindhárom kártyatípust ugyanúgy kell használni, de külföldön létezik olyan, hogy az egyes vásárlási tranzakció előtt meg kell adni, hogy a kártya betéti vagy hitelkártya-e, sőt bizonyos vásárlások (pl. autókölcsönzés) csak hitelkártyával lehetségesek.

A betéti kártyával végzett költéseket alapvetően a kártyabirtokos pénze (betétje) fedezi. Egy betéti kártya még akkor sem lesz hitelkártya, ha ahhoz áthidaló folyószámlahitel kapcsolódik (pl. az OTP Bank Folyószámlahitele, korábbi nevén A-hitele), mellyel a betét “meghosszabbodik” a költések tekintetében. Ehhez egyébként jövedelemátutalásra is szükség van.

A betéti kártyák hitelkerettel és hitelkeret nélkül is nyitóösszeggel, vagy/és óvadékkal, vagy/és jövedelemátutalással igényelhetők, azaz valamennyi pénzt mindenképpen előre le kell tenni ahhoz, hogy a kártyát megkaphassuk. A nyitóösszeg az az összeg, melyet be kell fizetnünk a számlánkra a kártya sikeres igényléséhez. A kártya átvétele után (kb. két hét) ez az összeg szabadon felhasználható. Az óvadék ezzel ellentétben az az összeg, melyet a banknál tartósan el kell helyeznünk a kártya sikeres igényléséhez, ez lekötésre kerül, kártyával nem érhető el. Az óvadék csak a kártya visszaadása után használható fel. Cserébe általában egy hónap lekötött betét kamatát fizeti érte a bank.

Az óvadéknak nem csak pénzügyi szűrő szerepe van, hanem a kártyabirtokos túlköltéseit is ebből fedezi a bank, és persze azonnal felszólítja a kártyabirtokost az óvadékból kivett összeg visszapótlására.

Az óvadékot a bank kezelheti minimum egyenlegként is. Ez gyakorlatilag azonos az óvadékkal, azzal a különbséggel, hogy a minimum egyenleg a számlán marad, így a bank nem fizet utána lekötött betét kamatot, csupán a jóval kisebb látra szólót.

A hitelkártya ezzel szemben nem igényel jövedelemátutalást vagy nyitóösszeget (óvadékot is csak kiegészítő esetben, pl. ha nem tud jövedelemigazolást felmutatni az igénylő). A hitelkártya mögött olyan számla áll, mely nem alkalmas betétlekötésre, átutalásra, csupán a kártya mögötti tranzakciók fedezhetők vele. A hitelkártya kb. olyan, mint például egy telefonszámla, melynél minden hónapban nulláról indulunk (hiszen nincs betétünk a banknál) és a hitelbe számolt havi költéseink végén a számlazárást követően kapunk egy számlát a költéseinkről. A hitelkártyánál eldönthetjük, hogy azonnal visszafizetjük-e a teljes összeget, vagy annak csak egy részét. Ha egyben visszafizetjük, akkor általában a bank nem számol fel hitelkamatot (noha az ő pénzét költöttük), ezt hívjuk ún. kamatmentes költésnek, ha pedig nem a teljes összeget fizetjük vissza, akkor a megmaradt tartozásra kamatszámítás indul (visszamenőleg is). Ez természetesen csak a vásárlásokra vonatkozik. Ha a készpénzfelvételekre is vonatkozna, mindenki élne a kamatmentes időszakkal, mialatt máshol befektetné a pénzét. Akik emlékeznek az OTP Bank és a Postabank 1991-es helyzetére, azok tudhatják, Magyarországon nem érdemes ideákban gondolkodnunk. (Az OTP Bank 1992. január 1-től tért át a napi kamatszámításra, a Postabank pedig már eleve ilyen konstrukciót biztosított. Amíg az OTP Bank egyedül a minden hónap 26-i záróegyenlegre adta a teljes havi kamatot, addig az ügyfelek átvitték a pénzüket a Postabankba, majd az OTP számlazárásának napjára 1 napra visszavitték az OTP-be. Így mindkét banktól megkapták a havi kamatot ugyanarra a pénzükre, év végi kamatjóváírással. A jelenség az OTP Bank és a Postabank fiókhálózatában minden hónap 25-én és 27-én tömegjeleneteket idézett elő.)

Egyébként Magyarországon az ilyen típusú hitelkártyák esetében a kártyabirtokosok nagyrészt élnek a kamatmentes költéslehetőséggel, teljes visszafizetéssel, cserébe nem fizetnek hitelkamatot. Ezért viszont a hitelkamat igen magas, hiszen egy sokkal kisebb réteg fizeti meg a bank hitelezéssel kapcsolatos költségeit. A hitelkamatok még a mai mintegy 5%-os infláció mellett is évi 23,4% és 35,4% közé esnek (egyébként érthetetlen, de ezek sokkal erősebb infláció mellett sem voltak magasabbak, a szintet a Citibank “lőtte be” még 1999-ben). A hitelkamatoknak az egyes kártyák adatlapjain nézhet utána a Bankkártya.hu portál Bankkártya választó rendszerében. Az OTP Bank egyes kártyáinak alacsonyabb kamatait az magyarázza, hogy azoknál a kártyáknál nincs kamatmentes időszak.

Amennyiben a kártyabirtokos betéti számlát is vezet a hitelkártyát kibocsátó banknál, és a hitelkártyával végzett költések betéti számlája terhére történő automatikus kiegyenlítésére ad megbízást, ellenőrizze, hogy ez csak az ún. minimum összegre, vagy a teljes összegre szól-e! A minimum összeg ugyanis csak a múlt havi költések kötelezően befizetendő része (általában 5-10%), ezért cserébe a bank a többi költésre hitelkamatot számol fel, hiszen nem lesz egy a kamatmentes határidőig visszafizetve. Ilyenkor a fennmaradó különbséget a kártyabirtokosnak magának kell rendeznie, ha nem szeretne hitelkamatot fizetni. Ne feledjük: bármilyen hitelkártya konstrukció esetében (ha csak alkalmi szabályok, akciók erről másként nem rendelkeznek) csak akkor kamatmentes a kártyával történő vásárlás (és csak az!), ha annak ellenértékét a kártyabirtokos legkésőbb a tranzakciót követő számlazárás utáni türelmi határidőig (általában 10-15-20 nap) teljes egészében visszafizeti. Ha csak részfizetés történik, a bank a fennmaradó, ki nem egyenlített költésekre magas hitelkamat felszámítást indít.

A magas kamat és a kamatmentes időszak kapcsolatát jól példázza az MKB Bank hitelkártyája, mely kezdetben a többiekétől eltérően nem mintegy 30, hanem csak 15 napos kamatmentes költést biztosított. Ekkor a hitelkamat 24% volt. Amikor 2002. augusztusában megnövelte a kamatmentes költés időszakát a piac többi szereplőjéhez hasonló szintre, oda tolta a hitelkamatának szintjét is.

S végül még egy példa: a K&H Bank 2002-ben megszűnt Visa Classic hitelkártyája szintén nem biztosított kamatmentes költést, míg hitelkamata 22,5% volt.

Hitelkártyának számít az állami szerepvállalással létrehozott Széchenyi hitelkártya is, melynek hitelkamata az állami támogatás miatt csupán 10,06% (2005. november).

Végül a költési kártyáról néhány szót. A költési kártya szinte csak abban különbözik a hitelkártyától, hogy nem lehet választani, hanem egy összegben vissza kell fizetni a havi költéseinket (melyek persze vásárlás esetén ugyanúgy kamatmentesek). Magyarországon annyira kevés az ilyen kártyák száma, hogy könnyen fel lehet sorolni. A világ legnagyobb ilyen kártyája, az American Express korábban ilyen kártya volt, az OTP Bank azonban 2005-től hitelkártyaként bocsátja ki. A másik szereplő a Citibank Diners Club kártyája.

A céges kártyák közül megemlítendő még a HVB Bank 1999. decemberében a vállalatok számára kibocsátott MasterCard kártyája.

Kezdetben csak dombornyomású kártyák léteztek, melyek a dombornyomás és a mágnescsík miatt egyaránt használhatók voltak mind hagyományos, mind pedig elektronikus környezetben. A két nagy kártyatársaságnál ilyen az egykori Eurocard/MasterCard (ma már csak MasterCard), illetve a Visa Classic kártya, valamint ezek felső tízezernek kiadott arany (Gold) változatai is.

Aztán a kilencvenes évek közepére annyira elszaporodtak a POS terminálok, hogy lehetővé vált olyan kártyatípus bevezetése, mely már csak ilyen pontokon használható. Ezek lettek az elektronikus kártyák, a MasterCardnál a Maestro, a Visánál pedig a Visa Electron. A MasterCardnál az elektronikus kártyasort a MasterCard Electronic folytatta, végül 2005-ben mindkét kártyatársaságnál megjelentek az unembossed kártyák is. Ezekről a kártyatársaságok szerinti választásról szóló fejezetben ejtünk szót.

Az elektronikus kártyákon nem szerepel dombornyomás, így nem használhatók hagyományos (imprinteres) környezetben, de sok bank rá is írja, hogy ELECTRONIC USE ONLY, azaz csak elektronikus környezetben használható.

Bankjegykiadó automatában történő használatra természetesen mind a dombornyomású, mind pedig az elektronikus környezetben használható kártya alkalmas, de léteznek olyan kártyák is, melyek csak bankjegykiadó automatában használhatók.

Végül ejtsünk szót egy furcsa jövevényről, az unembossed (dombornyomásmentes) bankkártyákról. Úgy tűnik, 1-2 évtized után a kártyatársaságok felfedezték a spanyol viaszt, és sikerült igen jól összekeverniük az elektronikus és a dombornyomású kártyákat, amelyek akár fogyasztói panaszokhoz is vezethetnek.

Kezdetben az elektronikus elfogadásra külön márkát hoztak létre, így azok az ügyfelek, akik ilyen kártyákkal rendelkeztek, mindig pontosan tudták, hogy egy adott üzletben elfogadják-e a kártyájukat, hiszen a logó szerepelt az üzlet bejáratán. Az unembossed (vagyis dombornyomásmentes) kártyáknál azonban tulajdonképpen klasszikus dombornyomású kártyákat kezdtek kibocsátani, de dombornyomás nélkül. Vagyis ezek teljes értékű Visa vagy MasterCard kártyák, de imprinteres kártyaelfogadásra mégsem alkalmasak, hiszen a dombornyomás hiányában az az önátírós gépekben nem használhatók, vagyis marad az elektronikus környezet. Ezért ezt a kártyatípust nem ajánljuk szívesen, hacsak az ügyfél nem kíván vásárlás előtt minden olyan helyen meggyőződni az elektronikus elfogadásról, ahol nem lát elektronikus kártyamárkát, csak dombornyomásost (ezekről a kártyamárkákról részletesen szólunk a kártyatársaságok szerinti választásról szóló fejezetben).

-a dombornyomású kártyák minden vásárlási ponton és minden bankjegykiadó automatában (ATM-ben), továbbá minden bankfiókban, illetve postán használhatók,

- az elektronikus kártyák csak az elektronikus vásárlási ponton és minden bankjegykiadó automatában (ATM-ben), továbbá elektronikus elfogadás esetén bankfiókban és postán használhatók,

- az unembossed (dombornyomásmentes) kártyák szintén csak elektronikus vásárlási pontokon és minden bankjegykiadó automatában (ATM-ben), elektronikus elfogadás esetén bankfiókban és postán használhatók,

- az ATM kártyák pedig csak bankjegykiadó automatákban (ATM-ekben) használhatók.

=========================

Vagyis :

- a VISA ELECTRON kártyát vásárlásnál boltokban vagy ATM-automatáknál használatod (ez elektronikus bankkártya)

- A VISA CLASSIC kártyát boltokban, ATM-automatáknál, és interneten is univerzálisan mindenütt elfogadják (ez dombornyomott bankkártya)

- ha egy banknál bankszámlát nyitsz, akkor alapból (szinte mindenütt) ingyen adnak mellé Visa Electron bankkártyát... Igényelhetsz azonban dombornyomott kártyát, ennek feltételei vannak és az éves díja 3000-4000 Ft...

- ha a bankszámládon levő saját pénzedből vásárolsz a bankkártyáddal, akkor ez BETÉTIKÁRTYA... Csak annyit költhetsz, amennyi betett pénz a számládon van! (Függetlenül attól, hogy ez Visa Electron vagy Visa Classic bankkártya)...

- ha elég hitelképes vagy egy banknak, akkor ott kaphatsz egy hitelkeretet egy hitelszámlára, a hozzá adott HITELKÁRTYÁRÓL akkor is költhetsz, amikor nincs sajt pénzed, viszont az elköltött kölcsönpénzt vissza kell majd törlesztened a banknak... Természetesen ezért kamatokat, költségeket, díjakat számolnak fel...

Nagyon becsapós egy hitelkártya : könnyen lehet róla költekezni, sokkal nehezebb visszafizetni az egyre duzzadó kölcsönt! (Javaslom, ha ilyen hitelkártyát küld a bank "ajándékba", azonnal vágd fel apró darabokra és dobd a kukába!!!)