Meddig bírnád egy olyan helyen, ahol a pokolba kívánod a munkád, a munkatársaid?

Negyven éves elmúltam, sok munkatapasztalattal a hátam mögött, álláskeresőként azt gondoltam, hogy szerencsés vagyok, mert az alakalmi munkákat kővetően végre kaptam egy bejelentett állást.

tudtam előre, hogy mint általában, a szerződéskötéskor, most sem mondanak el mindent a feladatokkal kapcsolatosan. Aztán hétről, hétre kiderült, mennyi minden is van még.

A munka nem motivál, de a nagyobbik baj, hogy a munkatársak mintha egy más világból jöttek volna, igazi megszállottak, agymosottak. Láttam már egy és mást, de ilyen pocsék munkahelyet még nem, csak hát nincs most más. Pedig sokszor ott van a nyelvemen, hogy viszlát. Egyenlőre ez leplezem, de hosszú ideig nem lehet.

Kezdem azt gondolni, nem minden a munka. Magam sem gondoltam, hogy negyven év után az is probléma lehet, hogy van állásom.