Mélységesen felháborodtam, ezek bármit meg mernek tenni?

Tegnap voltam egy szokásos, meghíváson alapuló termékbemutatón (tudjátok, edény, gyógylámpa, ágynemű, stb). 5 órát ültünk ott étlen-szomjan annak ellenére, hogy a "vendégeik" voltunk, mert előtte kétszer is kitelefonáltak, ugye, biztosan megyünk, postán kiküldtek egy "csaknekünk" meghívót, elegánsan, megadták a módját. Ahogy pedig már ott voltunk, még egy pohár vizet se kaptunk. Volt ugyan víz kitéve, de csak az előadónak, aki ÖT (!) percenként ivott a jelenlévő szerencsétlen szomjas öregek előtt, mert ugyebár a sok po.fázásban kiszáradt a szája. Két mondat között hopp, egy pohár víz, újratölt, újabb két mondat, hopp, megint iszik. Az idősek pedig bírták egy darabig, de kb 11 óra felé már egymást kérdezgették, na meg engem, mert én voltam a legfiatalabb, hogy vajon szabad-e tölteni abból a kancsó vízből nekik is (persze pohár nem volt). A bátrabbak azért odamerészkedtek, és valamibe töltöttek.

Kaja persze semmi, sok olyan termékbemutató van, ahol van egy kis szerény ebéd, itt persze az se, ajándék se, semmi. Egyedül egy egészségügyi állapotfelmérés volt csupán, aminek az eredményét úgy kellett kikönyörögni, hogy adják kézhez, mert alig akaródzott a f@szinak kinyomtatni (előtte azért nem mondtak semmit az eredményről, mert majd úgyis megkapja mama, maradjon nyugton). Amikor már elég sokan könyörögtek neki, akkor felkapott egy csomag tescós fénymásolópapírt az asztalról, ünnepélyesen megkezdte ott előttünk, felmutatta, és majdnem meg is hajolt, hogy ő micsoda hős, hogy értünk dolgozik.

Volt "nyeremény" is. A 200 ezres lámpát "csaknekünk-csakmost" elvihettük volna 200 ezerért úgy, hogy meg lehetett nyerni a soselétező 400 ezer forintos árról való árcsökkenést. Ehhez sorsjegyeket húztak ki, és úgy adták elő, hogy na mama, nyert 200 ezer forintot (!). Utána meg amikor mentek reklamálni, akkor simán az arcukba mondta, hogy "Elég idős már mama, hogy ne higgyen a mesékben, csak nem képzelte, hogy a cég majd ad magának 200 ezer forintot a két szép szeméért??" De ezt így szó szerint. Akkor azt hittem, hogy lány létemre megütöm a f@szt. A stílus bakker, ha már ide lettünk rángatva!

Én is szegény anyám helyett mentem el, mert ő nem tudott elmenni, de ez iszonyat volt.

A legszánalmasabb és egyben legmegalázóbb a vége volt, amikor már kihúztak minden "sorsjegyet". Ugyanis még sorsolás előtt csinálta a "hangulatot" a fazon, magas hangon gajdálta, hogy "mit kell mondani, ha kihúzzák valaki sorsjegyét? hangosan kiabálni, hogy NYERTEM!" Erre minden öreg egyszerre ordított meg csapkodott a botjával, hogy nagyobb hang legyen, hogy NYERTEM! Egy öreg bácsi levegőért kapkodott, de még akkor is kiabált, hogy nyertem! Egy félig vak néni meg a botjával kalimpált, amikor mindenki kezdett kitódulni a "nyereményért", mert ő meg nem látta, hogy merre, szerintem azt se látta, hogy mit, csak azt tudta, hogy valami hangzavar kell.

Ezen komolyan majdnem elbőgtem magam.

Ezután jött a hidegzuhany és a stílusváltás az arcukba, hogy "csak nem képzeli mama, hogy a cég ad magának 200 ezer forintot csak úgy a két szép szeméért"

Ez az ember egy bohóc volt, 3 mondatos sz@rt pofozott oda-vissza 5 órán keresztül, és a tetejében még jól meg is alázta az időseket. Persze, hogy engem is megtalált, egy kérdése volt hozzám, hogy én élnék-e a PÁRATLAN lehetőséggel, és mikor határozott NEM volt a válaszom, vágott egy grimaszt, és úgy hátat fordított nekem, mintha sosem lettem volna ott. Annyira elegem van már ezekből a nyíltan pénzéhes, profitorientált, jó pénzért az anyjukat is megalázó valakikből!