Valaki összefoglalná, hogy mi okozza a német autoipar jelenlegi gondjait, és mik a kilátások?

Szemetet gyártanak, amit aztán drágán porbálnak eladni.

Japán, koreai, kínai gyártók állva hagyták őket, minőség/megbízhatóság/ár/innováció tekintetében.

Német gyártók ott tartanak most, ahol a Nokia volt az összeomlás előtt pár évvel.

Ahogy az 1-es mondja. Ezért nem lehet fekete-fehérre szűkíteni a világot, mert cseszheted a jóléti társadalmadat, ha olyan áron "boldog" a lakosság jó része és "stabil" a megélhetése, lakhatása, oktatása, egészségügye, hogy olyan mértékű államháztartási inputtal és outputtal működsz, ami miatt nem tudsz a globálpiacon jóárasítani.

Illetve cseszheted a szabadságjogaidat meg a demokráciádat, amikor máshol pár ember igaz, öngyilkos lesz a gyártósoron, de attól még a munka halad megfelelően.

Ott nézte be a Nyugat, hogy a kínaiak nem hülyék, olcsó kiszervezett munkaerő volt, de tanultak, szorgalmasak voltak és ellesték a know-how-t, a helyi diktatúra és központosítás meg kedvezett a helyi szellemi tőkének.

Ha sivár az életed és szigorú szabályok szerint éled, akkor ha amúgy brilliáns elme vagy, még többet fogod pallérozni a tudásodat, nem vonja el a figyelmedet sem netflix sorozat, sem romkocsma, sem csajozási kényszer. Ha sikeres vagy és a rendszer szeret, akkor az elnyomott asszonyállatok többsége örömmel cuppan rád, míg Nyugaton lehetsz te bármekkora elme, a szabad, emancipált nőket nem fogja megmozgatni a Wolowitz/Hosftadter tested és tesze-tosza viselkedésed, helyette a Lenny Kravitz/Enrique Iglesias/Brad Pitt/Jason Momoa kinézetű csávókkal fognak elmenni, azoknak az asztalánál fognak csillogó szemekkel ülni.

És ha pénzed van se vigasztal, mert intelligenciádnál fogva felfogod, hogy csak a pénzedért tesz úgy, mintha érdekelnéd és máskülönben az utolsó migráns, drogos, nőverő csávókat sokszor eltartják, te meg veheted nekik az Avocado Lattét meg fizetheted a wellness hétvégét kettőtöknek, miközben nálad lakik a csaj és a te kocsiddal hordod. Ráadásul ha gyerek van is bármikor tetszőlegesen eldöntheti, hogy viszi magával és tőled csak a gyerektartást húzza be vagy a nyakadon maradnak és akkor meg a te karriered megy a levesbe, csak téged férfiként kevésbé sajnálnak és segítenek (maximum olyan gyerekes anyukák, akik a sajátjaikat is hozzá akarják csapni a te almodhoz).

Szóval ezek RENDSZERSZINTEN, TÁRSADALMI SZINTEN eléggé demotiválóak tudnak lenni, ugyanakkor a fókuszt meg elviszi az elvtelen és gyökértelen világpolgáriság köntösébe bújtatott fogyasztói társadalom.

Ha így is-úgy is megkapod a pénzed, gyűjtöd a tőkédet, hogy megpattanj egy távoli trópusi országba korai nyugdíjasként ha már ráunsz a tudóskodásra, csúcsfejlesztésekre, kevésbé fogsz teperni, hogy legyen ITER meg hasonló, mintha lényegében bármikor elföldelhetnek csendben, ha kiderül, hogy sumákolsz meg kummantasz a munkád során.

Illetve ha nem feltétlenül vallás, de semmilyen fennköltebb misszió nincs, amit beléd neveltek mélyen, akkor csak önmagadért, az önző materiális céljaidért élsz és nem tudsz rajta változtatni, hiába ismered fel. Ha túl sok van a magadfajtából, az az adott társadalom pusztulását jelenti.

Első sorban a kínai autóipar növekedése, ami a piac egyre nagyobb szeletét veszi el.

Egyszerűen nem elég innovatívak, drágák. Túlzottan a hagyományokra építkeztek.

Illetve az elmúlt 20 évben volt egy komolyabb paradigmaváltás az autóiparban: korábban a mechanikus részek volt a legfontosabbak, ma meg már a software és ezt a váltás nem túl jól élték meg az európai gyártók.

Hasonló ez, mint amikor a klasszikus mobiltelefonokról az okostelefonokra váltottak: a klasszikus telefongyártók nagyrésze pár éven belül eltűnt, közben feljöttek olyan cégek, akik korábban kicsik voltak vagy nem is léteztek.

Főleg az úgy nevezett német "Doktoringenieur" mérnöki kultúra az oka.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint Magyarországon a kórházakban ahol a főorvosnak meg orvosprofesszornak alapból jár a tisztelet függetlenül attól, hogy tényleg jó orvos-e. Aztán egy idő után már ő követeli meg, hogy tiszteljék a betegek és kollégák is, s jattoljanak neki - átvedlik orvosbáróvá. Aztán a végén már olyan alap dolgokkal sem foglalkozik, hogy mondjuk bemosakodjon műtét előtt vagy ismerje a műszereket - a környezete elhiteti vele, hogy ő egy tévedhetetlen sztár, egy profi - s ha mégis hibázik akkor azt eltusolják neki.

A német autógyáraknál a felső vezetői rétegbe nem nagyon engedtek be HR-eseket, marketingeseket vagy pénzügyeseket akik a cégvezetéshez értettek volna, hanem minden pozícióba igyekeztek doktori diplomás mérnököket rakni (ennek eklatáns példája a magyar sajtóban milliószor nyilatkozó Hanula Barna vagy az MTA-doktor/miniszter Palkovics László). Egy ilyen gépészmérnöki doktori cím a 20. században nyilván rohadt nagy presztízsnek számított és sok kutatással járt, de ahogy a dolgozók látták, hogy erre szükség van a céges előremenetelhez mindenki elkezdett doktori címeket szerezni. A német egyetemek örömmel ki is szolgálták ezt az igényt, hiszen az autóipar busásan finanszírozta az amúgy nem túl gazdag mérnöki karok működését. Így a 2000-es évekre már több ezer doktori diplomás mérnök jelent meg az iparban akik nagyon jól ki tudták számítani a kipufogógáz termodinamikai modelljét, de mondjuk nem nagyon látják át a beszállítói láncokat, elég gyengék a létesítményüzemeltetésben és még egy csomó más dologban amire amúgy szükség lenne az üzleti életben.

Ebben a belterjes légkörben elhitették magukkal, hogy ők jobban tudnak mindent és etikailag is eléggé elkezdett lezülleni a német ipar, ami aztán a dieselekkel kapcsolatos csalásban tetőzött.

De ez csak egyik tünete volt a problémának - egy másik híres eset, hogy 2017-ben a Volkswagen az elektromos átállás jegyében megpróbált a nagy bányacégekkel beszállítói szerződést kötni kobalt és más, elektromos autókhoz kulcsfontosságú nyersanyagok tekintetében. Nem lett megállapodás és az egyik bányavállalat kereskedője úgy nyilatkozott, hogy a VW-nek fogalma sincs mit akar, míg a kínai vevők mondjuk teljesen közérthetően el tudják mondani a kívánságaikat és tudnak velük tárgyalni. A VW vezetők akik ahhoz voltak szokva, hogy az ülés, légzsák vagy fényszóró beszállítókat úgy sanyargathatják ahogy akarják bohócot csináltak magukból azzal, hogy mennyire nem értenek valójában a piachoz.

De ott van mondjuk a VW Transporter beszántása, ami megint egy ékes példája annak, hogy nem volt semmiféle piackutatás, hanem leszerződtek a Forddal, hogy gyártsanak nekik török furgonokat - a piac legkultikusabb típusát dobták a sarokba a vezetők.

Ezeket a történeket napestig lehetne sorolni, de a lényeg, hogy a német autóipar bajai főleg a túlzottan arrogáns menedzsmentre vezethetőek vissza. Nyilván benne van még az energiaválság, a drága munkaerő, technológiai lemaradás meg még sok minden más is, de alapvetően a jelenlegi gondok már 2010 körül megvoltak, csak azóta sem kezelték őket.

Azt is érdemee hozzátenni, hogy egyszerűen annyi autó van már forgalomban, hogy globális túlgyártás van.

A 80-as évektől volt egy nagy felívelés, amikor a nodern élet része lett, hogy átlag családoknkál 2 autó van, akkor a többségnek még nen volt, így irdatlan sok autó kellett, mire eljutottunk idáig. De most már va autója kb. mijdenkinek, ha nem is új, fiatal, de nincs akkora igény már, mintha nem lenne.

Nem kell azért annyira túlmisztifikálni euzt, mint teszik itt egyesek. Kettő sarkalatos oka van leginkább:

1. A keleti gyártók - főleg kína - rettenetesen feljöttek minőségben és most már valós, erős konkurenciát jelentenek.

2. Az EU drágán gyárt. Valódi minőséget régen drágán gyártott ázsia is, de ellesték a know-howt és most már ugyan azt hozzák (sőt, néha jobbat..) olcsóbban. Meg ugye azért is olcsóbb ázsia, mert mások a bérek és a munkakörülmények, na meg a környezetvédelmi előírások is. Emiatt az EU gyártók nagyon komoly versenyhátrányba kerültek.

Igazából ennyi.

Az már csak személyes véleményem, hogy amikor az európai nagy gyártók észlelték ezt a problémát nem elébementek, hanem azt hitték, hogyhe leadnak a standardekből és átmennek "gagyiba" akkor meg tudják tartani az árrésüket jelentős árugrás nélkül. Na, ez nagyon nem sikerült. A 2000-es években egy 7-es bimmer, egy A8L vagy egy S klass olyan minőséget képviselt, hogy beleültél és elcsöppent a pömpölő. Most meg egy fröccsöntöt kínai karácsonyfára hajaz mind, ára meg az egekben. Nem csoda, hogy nem fogy...