Miért jelent meg az első világháború után a tartós pénzromlàs?

Példaként lehetne emlegetni a 20. század elején vagy korábban íródott, ill. játszódó angol regényeket-filmeket, ahol az àrak jellemzően penny-ben és shilling-ben szerepelnek (vagyis meg se közelítik az 1 fontot), vagy az Indul a bakterhàz, ahol a Bendegúz a havi 2 pengős (bár akkor korona volt a hivatalos neve) fizetéséből jó pár ponyvaregényt meg tudott venni, vagy a "Pál utcai fiúk"-ban az édességárus 2 krajcárért (vagyis 0,02 korona (a regényben forint)) àrulta a dolgokat, vagy a Frankenstein-ben (18.-19. század fordulójàn játszódik) Viktor Frankenstein legjobb barátjának az apja mocskosul gazdagnak számított az évi 10000 (vagyis havi 833) gulden bevéte által, míg ma Svájcban a havi 833 frank jövedelem nagyjából a nyomorgáshoz lenne csak elég, vagy Victor Hugo "800 mérföld az Amazonas-on" című regényében a főgonosznál legfeljebb 500 franknak megfelelő pénz volt (ugyan gazdagnak nem számított, de nagyobb összeg volt nála), ami ha euróra átszámítjuk ezt a számot (6,5 frank/euró arányban cserélte le Franciaország a korábbi pénznemét), akkor ma 77 euró semmire sem lenne elég, és lehetne még folytatni.

Azért írtam, hogy modern értelemben vett infláció, mert úgy tudtam, hogy addig a pènzrontás az adott államfő által önkényesen hozott döntés volt, viszont az nem olyan régi dolog, hogy bármilyen beavatkozás nélkül is folyamatosan csökken a pénz értéke.