Szerintetek hogyan keressek több pénzt?

"Mások hogy a fenébe tudnak venni 200 milliós kertes házakat? Hogyan? Mi a titok?"

Látod itt kezdődnek a problémák, hogy teljesen analfabéta vagy a pénzügyekhez. Miért egyből 200 milliós családi ház kell miért nem elég 40 milliós? Mi a fszomnak olyan autó amire 150k a hitel?

Én lépésekben haladtam az életemmel, 23 éves koromra összeszedtem annyi önerőt, hogy vettem 1 lyukat egy külkerületben, hogy ne a szüleimmel éljek és ne kelljen albérletre elfüstölnöm a pénzt. 27 éves koromra nagyobbra cseréltem, 2 szobás belső kerületi ingatlanra, 32 éves koromra meg is lett az agglomerációban a családi ház amit felpofozgattam, most ér 140 milliót.

"Jelenleg havi 500 ezret keresek nettóban. Viszont van diákhietelem az havi 100 ezer Ft, van autóhitelem az havi 150 ezer Ft körül van."

Tehát jelenleg is túl vagy terhelve hitelekkel. A JTM ugyan 50%-ot enged, de okos ember nem vállal max 30%-nyi hitelt, ami a te esetedben 150 ezer volna.

Nálad alapvetően az a probléma, hogy nem tudod kezelni a pénzt és nem érted a hitellel járó terhek mibenlétét. Az, hogy 100 ezer a diákhiteled azt súgja, hogy egyetemi éveid alatt kb a maximális összeget vetted fel és költötted el, valószínűleg nem gondolva a jövőre, amikor is vissza kell azt fizetni.

Tovább erősíti a feltevést, hogy 150 ezret fizetsz egy autóért, ami szintén nyilvánvalóan túl van a lehetőségeiden. Gondolom valami nagyvérű, sokmilliós dög, amit villogni vettél.

30 évesen, saját család nélkül biztos vagyok benne, hogy valójában nincs szükséged akkora (illetve ilyen drága) kocsira. Én tudod mennyi hitelt fizetek a kocsimra? havi 50-et! Ez egy 4 éve újonnan vásárolt városi kisautó.

"Szeretnék lakást is venni, de amilyen árak valszeg. soha a bü..ős életben nem tudok lakáshoz jutni."

Ilyen pénzügyi kultúrával nem is.

"Én 0-ról indultam, szüleim sem gazdagok és nem is nagyon fogok örökölni semmit."

Én is nulláról indultam. De a lehetőségeimhez mérten költekeztem, nem vágtam magam erőn felül adósságba és azon dolgoztam, hogy felépítsem a karrieremet.

"Viszont már 30 éves vagyok és még mindig szülöknél kell laknom (panelban)"

Ez nem szégyen. Én 32 éves koromban költöztem el a szülőktől. Igaz, akkor nem albérletbe, hanem saját lakásba. Addigra sikerült összeszednem az önerőt.

"De ilyen jövő nekem nem kell hogy semmire nincs pénz."

Siránkozás helyett képezd magad, tanulj, építsd a karriered és keress jobban fizető munkahelyet. Én 33 évesen ültem be újra az iskolapadba, hogy megcsináljak egy diplomát. Nem szégyen és tanulni sosem késő!

"Mások hogy a fenébe tudnak venni 200 milliós kertes házakat? Hogyan? Mi a titok?"

Úgy, hogy nem 200 milliós házról álmodoznak, hanem reális célt tűznek ki maguk elé. Pl. 30 évesen egy normális kis lakást, amit még Budapesten is megkapsz max 40 millióból. Vidéki városban meg már 27-30 millió körül is. Aztán később, ha lesz párod, akkor ketten már könnyebben tudtok venni házat, de akkor sem a 200 milliós luxusházat kell nézni, hanem egy normális kis családi házat 80 millió köröl.

#14 Tény és való, hogy manapság nehezebb lakást venni, hiszen a CSOK-nak hála az ingatlanárak az egekben vannak, a lakástakarék megszünt, egyedülálló fiataloknak más támogatás nemigen van. De minden generációnak megvan a saját keresztje, mert pl a 90-es években hiába voltak olcsók a lakások, irgalmatlan infláció volt és magas hitelkamatok.

Viszont aki tervez, pénzügyileg tudatos és építi a karrierjét, az ma is tud lakást venni, csak a megfelelő célt kell kitűzni.

Pl. semmi értelme albérletet fizetni ugyanabban a városban, ahol a szülők élnek, helyette inkább tegyen félre az ember lakásra. Régen szégyen volt a mamahotel, mára egyre inkább elfogadott. Persze nem 45 évesen, de ha 30 éves korig szülőkkel élsz, abban nincs semmi.

#18

Nem tanitottak meg beosztani a penzed, megesik de ideje fejlodnod.

1. lepes: add el a kocsit