Ez a fektess be, meg FIRE meg a többi a 21. század mókuskereke?

Gyakran tűnődöm rajta mostanában, hogy addig oké, hogy kamatos kamat, az is oké, hogy ne adósodj el meg tartsd kézben a pénzügyeid, de a matematika törvényeit semmi sem képes átírni.

Tehát ugyanúgy ott vagy, hogy ha biztosra akarsz menni, megveszed a piacot, hogy így diverzifikálj, ezzel a várható hozamot is kb. a Föld éves GDP növekedésének szintjére redukálod, vagy annál picit feljebb.

Vagy kockázatosabb eszközökhöz nyúlsz és ezzel majdnem ugyanott vagy, mint egy szerencsejátéknál. Lehet mögé látni gazdasági teljesítményt, céget, emberek munkáját, bármit, de a tőzsdei árazások már régen nem a matematikai elemzésekről szólnak, keményvonalas szakmabeliek tépik a hajukat, hogy valóban értékes cégek épphogy elkaristolnak, persze csődbe nem mész általuk, csak rossz nézni, ahogy robog el az ember mellett az élet, telnek-múlnak az életévei és benne ül "biztos" befektetésekben, miközben egyszer a Tesla szárnyal, máskor a kriptó, harmadik esetben az Nvidia és így tovább.

Plusz hozzájön még a karrier paradoxon, miszerint minél jobban fizető munkád van, általában annál inkább olyan munka, amit szeretsz is végezni, jó is vagy benne és már csak ezért sem gondolsz arra, hogy abbahagyod, sok ember még a saját családja vagy egészsége kedvéért sem lassít ilyenkor, amíg nem történik helyrehozhatatlan baj, mert szereti a munkáját.

Ezt az emberek 60-70%-a el nem tudja képzelni, aki csak azért jár be dolgozni, hogy kapjon fizetést és már akkor boldognak mondhatja magát a skála legaljához képest, ha valami elviselhető dolgot kell csinálnia és nem gyűlöli minden egyes percének minden egyes másodpercét és tudatmódosítókkal sem kell tompítani magát, legyen az gyógyszer, alkohol, drog.

Szóval a társadalom boldogtalanabbik része, akinek pénzre ÉS szabadidőre lenne szüksége a boldogsághoz, azokat találják meg ezekkel az illúziókkal.

Miközben aki szereti a munkáját (így nem a szabadidejének elrablásaként éli meg) és mellette sok pénzt is kap érte (tehát a maradék szabadidőt minőségi módon élvezni is képes) az nem is gondol ilyesmire, de már adott lenne bármikor számára.

A többieknek meg ugyanúgy marad a szerencse és maximum annyi haszna van az egésznek számukra, hogy ha jól tudnak időzíteni és nem hirtelen halnak meg, akkor tudnak egy nagy bulit, világkörüli utat vagy bármi hasonlót maxolni haláluk előtt.

Mert általában az agresszív megtakarítási stratégia, főleg ha átlagos fizetéssel párosul azzal jár, hogy párja sincs az embernek, nemhogy családja.

Bizonyos kor felett meg már költhet egy csomót magánorvosra.

És akkor még a geopolitikai kockázatok is ott vannak, egyre rosszabb lesz a világ, egyre több utazási helyszín válik élhetetlenné vagy veszélyessé, egyre nagyobb az esélye, hogy nem csak mikroműanyagokkal, de radioaktív sugárzással is szennyezzük majd az életterünket, plusz bizonyos kor felett ugyanúgy nem buli már utazgatni sem.

Tehát - akárcsak az életben minden - pont azokon nem segít, azoknak nem járható út, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá, miközben pont azoknak jön tálcán akár anélkül is, hogy tisztában lenne a mozikszó jelentésével, akiket a menedzsment 99 éves korában sem tud eltávolítani a cég éléről, annyira eggyé vált a szerepével és nem adja át a fiatalságnak, függetlenül attól, hogy az örökösei fognak jól járni, mert ő maga már megveszne, ha nem járhatna be.

Illetve egészen pontosan ezek örököseinek, akiknek az ölébe hullik így simán és abban a pillanatban nyugdíjazzák is magukat.