Beteges hogy így spórolok/megfogom a pénzt?

Önmagában a spórolás nem feltétlenül beteges. Sőt a legtöbb ember esztelen és megfontolatlan költekezése sokkal inkább beteges, mint az, hogy valaki nem költ SZÁMÁRA felesleges baromságokra.

A döntő kérdés az, hogy NEKED mire van szükséged, mi jó neked. Ha igényed és szükséged is volna más dolgokra, csak valami félelem, vagy egyéb belső kényszer miatt nem mersz költeni olyasmire, amire kéne, az lehet beteges és ekkor érdemes lehetne foglalkozni vele, hogyan tudnád legyőzni, mitől alakult, ki, stb. Mondjuk nem könnyíti meg a helyzeted, hogy valószínűleg pszichológusra se nagyon akarnál költeni, pedig szakember segítségével könnyebb lehet egy ilyen problémát (is) legyőzni.

Viszont ha neked nincs is szükséged azokra a dolgokra, amiket nem veszel meg, akkor pont hogy racionálisan döntesz és szó sincs tévedésről, vagy betegességről. Sajnos a külvilág hajlamos ezt a racionális döntést furcsának tartani, mert egyrészt a reklámok, másrészt az ehhez idomult általános elvárások, társadalmi közeg is azt nyomatja az emberek fejébe, hogy vegyél újat, cseréld le, légy menő, legyen minél több, szebb, újabb, menőbb cuccod, mert attól vagy valaki.

Csakhogy ez nem így van és egyre többen felismerik ezt. Kimondottan divattá vált az utóbbi időben a minimalizmus, esszencializmus, a downsizing, decluttering, amik pont arról szól, hogy a szükségesnél több dolgot ne vásárolj, ne tarts magad körül. (Ha nem ismered, akkor érdemes ismerkedésként pl. megnézni a Netflix Minimalism című dokumentumfilmjét - a készítők a YouTube-ra is feltették, legálisan megnézhető a The Minimalists csatornán.) A spórolásnak is több népszerű iskolája van, érdemes pl. olvasgatni a Kiszámoló blog pénzügyi tanácsadó cikkeit. Persze bármit túl lehet tolni beteges mértékben és ha nem a saját igényeid és érdekeid figyelmebe vételével, csak a divat miatt csinálsz valamit az épp olyan káros, mint a túlfogyasztás. Egy rakás milliomos is van, akik nem költenek drága házra, új kocsira, új mobilra, nagyobb tévére, luxus utazásra, menőzésre, mert elég nekik a régi ház, régi autó, régi mobil.

Csak azért, hogy másik legyen, felesleges rá költeni. Ami tényleg fontos nekik (tanulás, kultúra, szórakozás, utazás, akármi), arra viszont költenek, de akinek van arány érzéke és józan belátása, az erre is csak mértékkel, csak annyit költ, amennyi tényleg indokolt a szükségleteik szerint. Nem dőlnek be a lehúzós luxus csábításának, amiknek az árát azok verik fel a piacon, akik ész nélkül költekeznek, csak azért hogy megmutathassák másoknak, hogy ők ezt is megengedhetik maguknak. A luxus cégek meg ezt a presztízs értéket is vastagon beárazzák a luxus termékek árába, mert aki nem csak a termék praktikus értékét nézi, hanem a menőségi faktort is, az hajlandó megfizetni azt a felárat, aminek valójában semmi értelme nem volna.

(És sok esetben ezek az emberek messze többet költenek el a gazdagság feltűnő mutogatására, mint amennyi pénzük valójában van erre. Sokan hitelből mennek drága nyaralásra, hogy legyen mivel büszkélkedni, közben meg spórolni kénytelenek a kaján akár már a nyaralás alatt is, meg mindenen, amit mások nem látnak, mert valójában nem futja nekik arra, amekkora lábon élnek a látszat miatt. A legtöbben meg általában a jövőbeli jobb anyagi helyzetüket, nyugdíj megtakarításaikat, stb. élik fel, mondván hol van az még, ráérnek arra spórolni, miközben fogalmuk sincs a pénzügyi tudatosságról.)

Ha neked nincs szükséged új nadrágra, amíg a meglevő akármennyi megfelelően kiszolgál, akkor miért kéne másikat venned? Hogy több dolgot rakosgass otthon, nagyobb szekrényt kelljen venned, nagyobb házra kelljen költened, aztán többet költhess költöztetőkre, akik a felesleges kacatjaidat egy drágább nagyobb lakásba szállítják?

Ha neked elég annyi ruha, vagy akármi, amid meg van és nincs szükséged többre, akkor miért kéne többet venned? Csak mert másnak van több, vagy mert a boltok korlátlan számban szeretnének neked újakat eladni?

Rajtad kívül ki másnak a véleménye számít abban, hogy neked mire van szükséged és a saját pénzed mire költöd?

Ha szükséged van rá, mert olyan a munkád, jársz olyan programokra, vagy csak jól érzed magad minden nap öltönyben/kosztümben, akkor legyen belőle több, pont amennyinek szükségét látod. Ha viszont soha nem hordasz ilyen ruhákat, mert még színházba se jársz, vagy ha igen, akkor sem öltözöl ennyire ki, mert egy egyszerűbb, de elegáns ruha (pl. fekete nadrág és ing egy elegáns pulóverrel) ugyanúgy megteszi, akkor minek tartanál a molyokat jóllakatni egy, vagy pláne több öltönyt is?

Ha neked nincs szükséged új kocsira, mert neked a régi is megfelel, elég kényelmes, vagy el sem várod, hogy kényelmes legyen, csak elvigyen A-ból B-be, akkor pont jó neked, miért költenél rá, hogy másmilyen kocsid legyen? Sőt akinek kocsira sincs szüksége, mert akár tömegközlekedéssel, akár bringával, rollerrel, vagy car sharing szolgáltatásokkal meg tudja oldani az életét, akkor az sem ördögtől való, ha eladja, vagy eleve meg sem veszi a kocsit, amire nincs szüksége.

Ha nem élvezed az evést, nem vagy kíváncsi a megszokottakon túl más ételekre, akkor minek költenél étteremre, vagy bármi másra, mikor téged nem érdekel? Én nem tartom jónak, ha az ember nem kíváncsi új dolgok megismerésére, szerintem rosszabbul jársz, ha így döntesz. De ha neked jó így és nem vágysz rá, nem érdekel és ezért nem is hiányzik neked, hogy nem költesz ilyesmire, akkor kit érdekel az én véleményem erről, vagy bármi másról? A te életed, a te pénzed, azzal töltöd, amivel akarod.

A kérdés az, hogy téged csak azért zavar, hogy nem költesz dolgokra, mert azt látod magad körül a világban, hogy nem ez a norma és azt gondolod, hogy a világ elvárná tőled, hogy ne spórolj dolgokon - amit az angol úgy hív, hogy Keeping up with the Jonses, vagyis szabad fordításban költekezési verseny a szomszédokkal.

Vagy a meg nem vásárolt dolgok használati értéke hiányzik neked? Valóban igényed és szükséged volna azokra a dolgokra, amikre nem költesz és tényleg betegesnek tartod a spórolásodat? Ez a kérdés. Amire csak te adhatsz választ, önmagadnak. Senki más véleménye nem érdekes.