Megrakarítás a gyereknek. De hogyan?

Mi állampapírban teszünk félre a gyerekeknek.

A babakötvényen felül, oda csak a minimumot rakom, mindig az aktuális legmagasabb kamatú inflációkövető papírból veszek, a saját nevemen van a számla, egy táblázatban vezetem, hogy mikor melyik gyerek mennyit kapott, és hogy kell a kamatokat visszaforgatni.

Felesleges bank vagy biztosító csomagjaival erőlködni szerintem, itt nincs semmi feltétel kötelező befizetésekre, ha tudsz veszel, ha nem, akkor majd később, és ingyenes a számlavezetés is, semmilyen ilyen-olyan költség sincs.

1 éves a kislányom. Neki nincs babakötvénye, egyelőre nem is tervezzük, hogy lesz.

Annak, aki szerint kis pénz nem pénz: A 23 évem alatt karácsonyi, szülinapi pénzekből, diákmelóból, ösztöndíjból stb. 900 ezer forintot sikerült megtakarítanom (ez majd 10 éve volt). Nekem ennyi volt anno az induló tőkém. Arra pont elég volt, hogy eltudjak költözni otthonról, kitudjam fizetni egy albi kaucióját és tudjak pár bútort venni magamnak, amire szükségem volt. Jól jött, hogy van mihez nyúlni és mondhatnám, hogy a világot nem váltottam meg vele, de végülis hozzásegített, hogy eljöjjek vidékről és lehetőségem legyen egy kényelmes életre, így nézőpont kérdése...

Az én elvem az, hogy amit a gyerek kap és nem úgy kapja, hogy vegyünk neki belőle valamit, az az ő pénze és nekem "nincs jogom" elkölteni csak azért, mert az én kezembe adták. (Persze van az a helyzet. De ettől most tekintsünk el.) Szóval ezt az összeget én őrizgetem és próbálom úgy megőrizni neki legjobb belátásom szerint, hogy lehetőleg tartsa az értekét.

A neki való egyéb gyűjtögetésről viszont más a véleményem. Én azt gondolom, hogy együtt vagyunk egy család. Nincs értelme neki külön félrepakolgatni, hiszen az érdekeink közösek. Gyűjtögetünk, megcsináltatjuk, amit meg kell, ha kell autót cserélünk, stb., szóval éljük az életünket, észszerű döntésekkel... Ha úgy állunk, veszünk egy lakást, kiadjuk, fizeti a bérlő a hitelünket (ha kell). Ha a lányunk felnő, akkor pedig eldöntjük hogyan, mivel tudjuk őt támogatni a közösből az éppen aktuális élethelyzetére vetítve. Ha ez az, hogy a lakást nekiadjuk, akkor az lesz. Ha az, hogy eladjuk és az árából, vagy annak egy részéből őt támogatjuk, akkor az és még sorolhatnám. Nem tudom mennyire érthető ez így. Gondolunk rá, de nem gyűjtünk neki specifikusan éppen azért, mert elinflálódik és mert tartom magunkat annyira tudatosnak, hogy ígysem fog pucér hátsóval indulni az életben.

Mi nem gyűjtögettünk a gyereknek, hanem forgattuk a fizetésünkből megmaradt összegeket. Hol ide fektettük be, hol oda. Mikor melyik volt kedvezőbb. Nyilván ezért a pénzért megdolgoztunk.

Jókat mosolyogtam a babakötvény konstrukción. Nekem az akkor a vicc kategóriába tartozott. :)

Sikerült árverés előtti állapotban lévő lakáshoz jutni kedvező áron. Akkor azt vettük meg a forgatott tőkéből, és kiadtuk.

A gyerkőc azóta 16 éves lett. Már most nem lesz lakhatási problémája. A közösen vett lakásból elindulhat az életbe. Ha majd nem kell neki idővel, akkor eladjuk. De menet közben beruháztam egy garázsra is, amit szintén kiadok. Ezeket mind nagyon kedvező áron sikerült megszerezni, mert nyitott szemmel járunk a világban.

Az ingatlanok kiadásából befolyt összeget pedig nem cigire és piára költöm, hanem állampapírba fektetem, hogy tovább kamatozzon.

Készülök a nyugdíjas koromra...

Én nem szülő vagyok, de talán ez az információ is segítség.

Tudom javasolni a gyermekjövő megtakarítást, amin belül különböző eszközalapokba kerül befektetésre a félretett pénz.

16 év alatt már egy szép szám össze tud jönni az általad említett összegből (akár 5 millió Ft-tal több is), mint amennyit félretettél és persze azután is nyugodtan lehet tovább gyűjteni.

Később lehet növelni a megtakarítás összegét, illetve külön is be lehet utalni erre a takarékszámlára a pénzt.

Ha a gyermekednek szüksége lesz valamire a későbbiekben, például fogszabályozóra akkor innen nyugodtan ki lehet venni rá a még futó megtakarításból.

Ha bővebben is érdekel írj rám.