Ha egy országnak magas a GDP-je, akkor egyértelműrn kijelenthető róla, hogy jólét van ott?

Nem.

Rengeteg országban magas az egy főre jutó GDP, de borzasztóak az életkörülmények, mert 10 olajbáró és aranybánya tulajdonos profitál, míg milliók éheznek. Ráadásul ha mondjuk felrobban egy atomerőmű, és el kell takarítani a romokat, az is növeli a GDP-t, de azért a jólétet nem igazán.

Ha már valami, akkor HDI, ami figyelembe veszi a GDP mellett az oktatási és egészségügyi mutatókat is.

Ha még finomabb indikátorokat keresel, akkor ISEW, vagy társai, amik figyelembe vesznek önkénteskedést, bűnözést, szabadidőt, dugóban állást, ésatöbbi. De ezek már elég komplex aggregált indikátorok, amiket először fel kell tudni fogni.

Másik megközelítés pl a Happyness Index.

Stb stb.

#2

Te miről beszélsz? Hasraütésre lehetne legalább 20 olyan példát mondani, ahol a magas GDP ellenére nem sikerült jóléti államot létrehozni, de Dél-Korea az ISKOLAPÉLDÁJA az ellentétének. Nem annyira magas a GDP per fő (38. helyezettek), de a HDI listán 19. helyezettek, ami figyelembe veszi a GDP mellett az oktatási és egészségügyi rendszert is. Dél-Korea a társadalomba való befektetés mintapéldája, mert sokkal jobb társadalmi mutatókkal rendelkeznek, mint gazdaságival. Ha lövésed nincs egy témáról, inkább maradj csendben.

A "társadalmi igazságosság" mint olyan egy balos maszlag, így ebből maximum szerintetek levezethető, hogy egy adott ország mennyire fejlett vagy sem. Fölösleges ideologizálás. Az átlagembert ugyan hol érdekli, hogy a leggazdagabbak 10 000-szer, vagy 10 000 000-szor gazdagabbak nála, addig amíg 1. nincsenek szem előtt 2. átlagos bevételből is elketyeg az élet.

Persze van, hogy kéz a kézben jár a kettő, de kár ezt megideologizálni.

Önmagában egyébként ugyanolyan semmitmondó adat (a jólétről) mint a GDP per fő.

Valahol tényleg a HDI táján érdemes az értelmes mutatókat keresni, de azokat is fenntartással kezelném, nem biztos, hogy feltétlenül a jólét jele ha az állam sok pénzt vesz le az emberektől hogy a saját rendszereit (oktatás és társai) müködtesse.

#4: A fejlesztő állam nem azonos a jóléti álammal. Mindegyik távol-keleti ország a fejlesztő állami modell mentén indult el, de legfeljebb Japán tekinthető jóléti államnak és még az is csak erős kompromisszumokkal (20-30 év múlva esetleg Kína vagy Thaiföld).

Dél-Koreában az állam néhány csebolba ölte a pénzt, de a magas oktatási színvonalat úgy érik el, hogy rengeteg koreai gyereket magántanárhoz meg korrepetációra (hagwonok) járatnak a szülők és egyébként brutális verseny a felsőoktatási helyekért (a 3 SKY egyetem egyikén). Egy jóléti rendszerben belépne az állam és igyekezne igazságosabban elosztani az erőforrásokat (hogy lehetőleg ne neveljenek mentálisan beteg embereket azokból, akiket nem vettek fel valahova). Tipikusan jóléti közoktatás mondjuk a svéd vagy finn ahol meghitt légkörben nevelik a gyerekeket egy fokozatosan felépített programban - a koreai ennek a szöges ellentéte, egy napi 10-12 órán át tartó versenyistálló.

Az alacsony nyugdíjak miatti tömeges időskori szegénység szintén nem fordulhatna elő egy jóléti államban, ahogy a korrupció magas szintje sem igazán jellemző.