Mit tennétek, ha már középkorúak lennétek, és már van akkor egziszetncia ami hátralévő életetkben egy normális (nem pazarló) életre elég lenne?

Azért ez a kérdés, mert pár év és 50 vagyok. És talán életemben először összeszámolgattam mim is van, forintosítva mindent. És egy kicsit meglepődtem. Mert igazából sosem érdekelt a pénz, amit lehetett félretettem. És az sem boldogított ha drága autóval meg drága cucokkal villoghatok. És világ életemben szorgalmas voltam. Bár inkább munkaholizmusnak nevezném. Na utóbbinak most érett be a gyümölcse. Mind negatív és mind pozitív értelemben.

Nem nem vagyok gazdag, és nem is többszáz millóról van szó, bár jóval több mint egyszázról. Ez nam ez a troll kérdés hogy örököltem 300 millió mit kezdjek vele :) De amit pl belvárosi nagyobbacska lakást kaptam szüleimtől még ifjú koromban... hát ugye az sem kis érték már. Illetve nyilván amiatt is, hogy sosem kellett lakbérrel és hitellel küszködnöm, és mindig jó sok munkám volt, sikerült is félretenni. Talán a "félre" enyhe kifejezés :) Mondjuk úgy hogy egy jó IT-s fizetés jelentős részét.. amit más lakbérre/hitelre költött volna, az nálam "malacperselybe" került.

Viszont azért nem minden boldogság az életemben, sajnos a sok munka miatt sem életre szóló párkapcsolatra, sem gyerekem nem lett (pedig mindig szerettem volna)... De most ezt tegyük félre, a kérdés nem erre irányul.

Na szóval a magány negatívumát és az anyagiak pozitivumát most megpróbáltam összegyúrni. És eljátszottam a gondolattal, ha mondjuk mindent pénzzé tennék (ingatlan, ingóság, stb), akkor most a magas kamatok mellett 15 milló Ft/év kamattal számolhatnék. De ha kamat harmadolódna mondjuk hosszú távon, az sem kevés. És így felvetődött bennem. Ha se család, se gyerek... mi a pöcsömnek gyűjtögetni tovább? Főleg minek éjjel-nappal dolgozni? Egyáltalán minek dolgozni? Havi alaphangon 500e-700e forint kamatból ha nem is fényesen de azért egy személy "Kihúzza" :) Mondjuk ebben az esetben egy kis lakást is bérelni kell, hiszen az alapfeltevés hogy az el van adva. Vagy megteszem hogy mindig a világ más pontján éljek, persze nem nagy lábon. Esetleg néha tingli-tangli munkát bevállalva, csak amihez kedvem van. Szóval inkább szabdnak lenni, ha már így alakult az életem (aminek van jó és persze szomorú oldala is). Nagyjából senkitől és semmitől nem függeni az életem hátralévő részében.

Ti mit tennétek?