Óvónői kiégés, mit tegyek, hogy jobb legyen?

Mozgás foglalkozást nagyon szeretek tartani.

Teszek bele mindent, amit kell, járás gyakorlatokat,2 játékot, gimnasztikàt, főrészt.

Szeretem az ének foglalkozást is tartani nagyon, mert lelkesek főleg mikor egy újabb körjáték jön. Mindig 3-at eljátsszunk, aztán leülünk jön a fejlesztés majd a zenehallgatás, amikor elénekelek egy nehezebb dalt, majd eljátszom furulyán/gitáron.

Szeretem a barkácsolós napot is.

Szeretem a matekot is, olyankor általában a legóba megyek ki velük, legóra építve van sok fejlesztő feladat, azon a napon van egy mese is, azt is szeretem tartani, általában bábozok/papírszínházazok stb.

A külső világot annyira nem szeretem, mert azon kicsit többet agyalok mindig, mert annál megint körbe szoktunk ülni.

Olyan az ovi, hogy innen ki se tudunk menni sétálni, soha!

Nem is lehet sajnos az autók miatt. Így az élményszerzés sem tud itt megvalósulni, az nem olyan jó szerintem itt.

Amit nem szeretek mikor mindenki itt van és azt érzem kellene még 1 ember, aki beáll a körbe, mert làtom, hogy csúszik szét a kör és nincs annyi kezem, mert vannak kisebbek is, akik akarnak nagyon táncolni, csak nem tudják tartani a kört és nem akarom, hogy kudarcba fulladjon a tánc.

Meg sokszor jó lenne, ha lenne ott valaki, mert van 2 gyermek, akik nehéz esetek és míg a többi 24 csillogó szemmel figyel, ők nekik a figyelme hamarabb terelődik el és nagyon tudnak szemtelenkedni.

Olyankor jó lenne egy dajka néni, hogy odahívja magához és elmondja neki, hogy figyeljen még egy kicsit csendben.

Sajnos nem jó többször 1 vagy 2 gyerek miatt meg törni a foglalkozásokat, mert elrontja magat a hangulatát és engem is kizökkent, ha ezeket a gyerekeket kell fegyelmeznem.

Alapjáraton én a vallási nevelést is szeretem, meg az egyházi dalokat tanítani.

Téma függő sokszor. Pl. Most ez a vihar lecsendesítése tetszik nagyon, mert ezt ellehet papírszínházazni, a gyerekek is jobban tudnak azonosulni vele.

Azonban egy olyan történetről végig beszélni 1 héten àt mindennap, mint a 12 éves jézus a templomban az a gyerekeknek nem olyan élvezetes.

Mivel még csak most 1 éve, hogy a pályán vagyok nekem még minden új. A sok dalt, mondókát, mesét, bibliai történetet most tanulom meg, most találom ki mi legyen tesire. Alkotom meg otthon a meséhez az eszközöket, szerzem be külső világra is, ami kell.

Aztán ez nehéz, meg ami az alap témám felvetése, hogy nehéz nekem egyedül mosdózni, etetni. A gyerekek türelmetlenek, ha várakozniuk kell megy a hülyéskedés és az olyan cselekedetek, amikből akár baj is lehet.

Jó, ha van két szem. Valakinek a mosdóban is kell lenni, mert különben a vízzel játszik, valakinek a vàrakozókat is le kell kötni jàtékkal, dallal, mondókával, miközben sokkal izgalmasabb a padon csúszkálni vagy verekedni a tàrsával.