Egy átlag embernek Magyarországon hány évre van szüksége hogy ezeket elérje?

Önképzéssel, spórolással, pénzügyi tervvel, sok-sok beszélgetéssel van rá lehetőség. Pont ilyen beszélgetést folytattunk tegnap az egyik baráti társaságunkkal. Egyikünknek sem volt hátszele, egyáltalán. Ma a saját lakásainkban lakunk, húszas évek végén, harmincasok elején. Sok a kilátástalan kérdés, a merre tovább... Persze hitellel terheltek a lakásaink, de még mindig kényelmesebb 50-60 ezer forintot kifizetni erre havonta, mint még mindig csak a tervezgető fázisban tespedni.

Nekünk hogy sikerült:

Pályakezdőként 1-2 év munkájával, illetve nekem pl. az ösztöndíjaim maradékából sikerült összerakni a párommal 3,5 millió forintot, ami pont kiadta akkor (4 éve) a lakásunk minimális önerejét. Lejjebb adtunk az igényekből, nem azon a környéken vettünk, ami nekünk a szerelem lett volna. Ott még mindig nem lenne lehetőségünk. Beleszerettünk egy lakásba és minden félelmet és kétséget félredobva belevágtunk. Teljesen lenulláztuk magunkat, kb. egy évig a fizetéseinket az utolsó fillérig elköltöttük minimális felújításra, egy-egy bútordarabra, stb. Vakmerő vállalkozás volt, de szép lassan elkezdtek emelkedni a bevételeink, előtörlesztettünk, csökkent a törlesztő részeltünk. Most ott tartunk, hogy a havi törlesztőnk a bevételeink 5%-át teszi ki. Mérnökök vagyunk, alkalmazottak. Nem feltétlenül kell minket az átlag kategóriába sorolni már, de amikor 4 éve belevágtunk, akkor még bőven oda tartoztunk.

Ami nekünk sokat segített és segít a mai napig, az a pontos pénzügyi terv. Nagyjából 5 munkalapos excel táblázatot vezetek a pontos bevételeinkről, a rezsinkről, a hiteltörlesztőinkről és előtörlesztéseinkről, a befektetéseinkről és van egy külön táblázat, ami egyfajta összesítőként egyszerre, egy helyen megmutatja a végeredményt, hogy mennyi pénzünk van most (illetve hónapról hónapra). Adott hónapban mennyi lakáshitel tartozásunk van, mekkora összeget spóroltunk meg, mennyi pénzünk van állampapírban, ltp-ben, ep-ben, stb. A végén pedig egy összeadás/kivonás. Vagyis az egyenlegünket pontosan látom hónapról hónapra hiába van felszabdalva a pénzünk, ahogy azt is, ha valahol elcsúszunk. Ez jellemzően a megtakarítás mértéke szokott lenni. Évek óta törekszünk arra, hogy ne emeljük az életszínvonalunkat a bevételeinkhez. Ez akarva akaratlanul is megkezdődik néha, ilyenkor leülünk a férjemmel, átbeszéljük fekete-fehéren mire költöttünk ennyivel többet és miből fogunk lefaragni, hogy egy kicsit visszavegyünk. Nézzük a számokat, elborzadunk, újratervezünk és megyünk tovább. Ennek köszönhetően baromi jó megtakarításokat tudunk képezni.

Van egy táblázatom a hitelünkre is, előtörlesztési ütemtervvel. Már az első hónapoktól volt kép a fejünkben, hogy mikorra szeretnénk letudni a hitelünket (20 év helyett 6 év alatt), így összeraktuk, hogy mit kell ehhez tennünk. Jegyzem a tervezett és a tényleges előtörlesztéseket. Pontosan megtudnám mondani, hogy eddig mennyi kamatot fizettünk pl. és a jelenlegi tervünk mellett a végére mennyit fogunk.

Tudom, én némileg elvetemült vagyok ilyen szempontból, de mindig azt mondom, hogyha valaki csak fele ennyit tervezne anyagi értelemben, már sokkal jobban élhetne, megláthatná a saját lehetőségeit. Sokszor megrökönyödöm egy-egy beszélgetésnél, hogy felnőtt, diplomás emberek is mennyire kukán állnak a pénzügyeikhez.