Szerintetek rendben van, hogy a pisztáciafagyi feláras a fagyizókban?

Szerintem az nincs rendben, hogy a felár ellenére egy gr pisztácia nincs a többségében.

Meg az sincs rendben, hogy csomó fagyizó édesre csinálja. Ami gyakorlatilag a pisztáciafagyi lábbal tiprása.

A lehető legnagyobb rendben van, ugyanis nincs rá lehetőség, hogy másképp legyen.

Ha fagyiárus vagy és olyan fagyit árulsz, amit jelentősen drágább előállítani, mint a legtöbb másikat (akár az alapanyag miatt, akár a gyártástechnológia miatt), akkor nyilván nem tudod ugyanannyiért adni, mint az olcsóbbakat. Tehát a többletköltséget máshogy kell fedezned. Két lehetőséged van.

Az egyik, hogy úgy csinálod, ahogy a kérdésben is le van írva, a másik, hogy fogod, és az összes fagyid árát meg fogom emelni egységesen ~50 forinttal, így nincs igazságtalanság, mindenki 400 forintos áron jut fagyihoz, függetlenül attól, hogy egy filléres citromot, vagy egy méregdrága pisztáciát kér (ilyenkor, ha valaki csak egy gombóc pisztáciát eszik, az nem fedezi a költségeidet, de kit érdekel, a drágább eper, vanília... és társain behozod a veszteséget). Ezzel csak az a gond, hogy ha van egy másik fagyis a környéken, akkor alád tud vágni azzal, hogy azt mondja, hogy ő nem egységesíti az árait, az olcsóbb fagyik maradnak 350 forintosak, a drágábbak meg 500 forintba fognak kerülni. Miért jobb ez neki? Az emberek nagy többsége először is árérzékeny, vagyis ha látják, hogy nálad 400 forint a fagyi, a másiknál meg 350, akkor inkább oda mennek (és akár hajlandóak másik ízűt választani, csak hogy kevesebbet kelljen fizetni). Másrészt (ártól függetlenül) amúgy sem mindenki szereti ezeket a magasabb előállítási költségű fagylaltokat.

Vagyis mi történik, ha én elmegyek a párommal, és kétszer két gombóc fagyit szeretnénk venni?

Ha "olcsóbb" fagyit szeretnénk venni, akkor elmegyünk a másik fagyishoz, akinél 1400 forintot kell fizetnem, vagy elmegyek hozzád, ahol 1600 forintot kellene fizetnem. Előbbi esetben a fagyis annyiért adta, amennyibe neki került, én pedig annyit fizettem érte, amennyibe került (most az adóktól és társaitól tekintsünk el az egyszerűség kedvéért). Mi van akkor, ha hozzád mennénk? Én 200 forinttal szegényebb vagyok, te pedig a saját költségeiden felül 200 forintot zsebre tehetsz. Nyilván ez neked megérné, de én se vagyok hülye, nem hozzád mennék, hanem a másik helyre, ahol olcsóbban kapom meg ugyanazt.

Mi van akkor, ha drágább fagyiból szeretnénk 4 gombócot venni? Nálad megkapjuk 1600 forintért, a másik helyen 2000-ért. Ha a másik helyre megyek, nyilván megint nem profitál különösebben senki a történetből. De én megint nem vagyok hülye, és nem ott fogok pisztáciát meg minden mentes belga csokit venni, hanem nálad, hiszen azzal 400 forintot spórolok, nyilván a te károdra, mert egyszerűen nem tudod ezeket előállítani gombóconként 400 forintból, vagyis minden egyes eladott fagyival te tulajdonképpen 100 forint veszteséget csinálsz magadnak, amit ráadásul nem tudsz visszahozni a "normál" fagyik árával, hiszen azt máshol vesszük meg. Itt én baromi jól járnék, te meg rosszul.

Vagyis mit látunk?

Ha nem differenciálod az áraidat, akkor vagy neked nem éri meg a vevőknek eladni a termékeidet, vagy a vevőnek nem éri meg tőled vásárolnia. Nyilván más a helyzet, ha monopol helyzetben vagy, de a fagylaltárusítás nem egy klasszikus monopol piac.

És miért nem 100 forintért adják a citromot?

Azok az alapanyagok, amik meghatározzák, hogy egy fagyi milyen ízű legyen, az esetek többségében elhanyagolhatóan alacsonyak az egy gombócra eső összes költségedhez képest. Nagyságrendileg 200-250 forint alatt akkor se érné meg egy gombóc fagyit eladni, ha az effektív ízetlen lenne. Ugyanis egy gombóc fagyinak nem csak az előállítási költségét kell fedeznie. Fedeznie kell az alkalmazott költségét, a bérleti díjat, az eszközök költségét, a rezsit... stb.

Mi ezzel a baj?

A termékeknek szabad az ármegállapítása.

Egy arany gyűrű is drágább mint egy ugyanolyan ezüstből. Ez van..