Mindenféle hatékonyságnövelő módszerek helyett nem volna egyszerűbb egy nagy faliújság, mint a pszichopata sorozatgyilkosoknak?

Kifejteném. Tudjátok, van itt mindenféle módszer, a jó öreg GTD, az agile meg scrum meg mindenféle megfejtések, gyakorlatilag részfeladatoktól életformáig csomó mindent kitaláltak és működtetnek sikerrel. És vagy te, akinek leginkább te számítasz (jó, kicsit pongyolán fogalmazva, mert igaz, rajtad keresztül, de számodra mégis mondjuk a családod jobban, mint te, de érted azért a lényeget). Neked elsősorban a saját magasztos meghatározásaid mentén kell a saját ideális megoldásaidat kifundálnod a saját, nem teljesen megoldottnak tekinthető dolgaidra (pl nem vagy eleget a gyermekeiddel, nem tűnik elégnek a te jó behatásod szemben a random bármilyenekkel). Neked főleg a saját nagyszerű álmaid kergetése lesz olyan, ami a legundorítóbb helyzetekben is ringben tart. Vagyis minimum "otthonra", de inkább valami egészen átfogóan, neked kell egy saját, jó mechanizmus, amivel végigmehetsz a vágytól az ötleten át egészen az "elkövetésig", és még utána gyönyörködhetsz is a múlt dicső eredményein, ha éppen úgy tartja kedved (naaa, legalább pár komolyabbon meg szebben!)

Erre mintha kínálkozna az a mindenféle újságcikk kivágásokkal meg elkapott fotókkal, béna rajzokkal meg elsietett feljegyzésekkel tarkára pakolt fal, amit a filmekben csak a sorozatgyilkosok és az üldözőik alkalmaznak, különböző műfajban és eredményességgel...

De mondjuk egy minimalista, teljesen lényegcentrikus, a ránézésre könnyű megfejthetőség és az egy áttekintéssel teljes kép alapelvei mentén felépített faliújságos élettérkép egészen jó módnak tűnik arra, hogy - bocs a szóismétlésért - összeálljon a kép, tudd pontosan a dolgod, tudd táplálni a cselekvés erejét anélkül, hogy nagyon össze kéne szedned a gondolataidat, amikor épp a tettek mezején vagy. Így már talán nem tűnik akkora pszichócuccnak, persze nem mintha ez a kiadós járványmóka nagy, ámuló vendégseregekkel kecsegtetne féltve őrzött agylenyomatodat rejtő dolgozószobád mélyén, egy nagy, súlyos függöny alatt... :)

Komolyra fordítva: találkozott valaki hasonló módszerrel (így könyvben vagy ilyesmi)? Szerintetek ti tudnátok hasznát venni egy ilyen "sötét kis titoknak"? :)