Valaki aki dolgozott Au pair ként válaszolna a kérdéseimre?

Unokatesóm Németországban volt, és a szomszédlány is.

A technikai részleteket nem tudom. De gyakorlatilag házicselédnek tekintenek majd. Igen, pont úgy, ahogy a filmekben a cselédeket ábrázolják. Nyilván a család hozzáállása, vérmérséklete határozza meg mennyire együttműködők és mennyire vesznek emberszámba. De inkább menj Erasmussal tanulni, mint így. Meggazdagodni nem fogsz belőle. Az idegen nyelvet sehol nem szerették.

Én 4 hónapot voltam Törökországban. Összességében nekem egy nagyon jó tapasztalat volt. Az USA teljesen más, így arról nem tudok korrekten nyilatkozni.

Nagyon keveset fizetett (heti 100 euró körül 8 éve), én gyakorlatilag a szabadnapjaimon elutazgattam a környéken ezt a pénzt. Viszont ingyen töltöttem egy nyarat a török tengerparton.

Nem volt rossz helyem, egy három szinten apartmanházban laktunk, a család a harmadikon lévő lakásban, én alattuk a másodikon. Mindig megbeszéltük mikor kelünk, mikor megyek fel, mi lesz a program. Az én dolgom gyakorlatilag az volt, hogy segítsek a házimunkában. Tényleg segítség volt, mert anyuka sok mindent megcsinált, illetve vigyázzak a gyerekekre, legyek velük, beszéljek velük angolul. A strandon kvázi én rohangáljak utánuk, amíg anyuka sütteti a hasát és trécsel a barátnőkkel. Volt hogy ebből kifolyólag azok gyerekeire is én vigyáztam, vagy is 4-6 minden irányba rohangáló gyerekkel nekem kellett volna foglalkoznom. Azokon a napokon azért besokalltam.

Sok esetben esténként is vigyázni kellett a gyerekekre és olyankor is előfordult, hogy 4-re. Ha csak kettőre, az teljesen rendben volt.

Igen, valahol érzi az ember, hogy ő okkal van ott, tudja hol a helye, de én azért a cseléd szót erősnek tartom. Engem azon felül, hogy megvolt a dolgom és szerintem aránytalanul sokat vártak tőlem a fizetésemhez képest abszolút családtagnak tekintettek. Egy percig nem volt kérdés, hogy nekem kell-e bármiért is külön fizetnem. Mindennap más fizetős strandra mentünk, napi kétszer étteremben ettünk és ezt mind állták nekem is. A születésnapomon nagyon pazar étterembe vittek a tengerpartra. Az asztal a homokban volt, naplementében ettünk, a végén tortát kaptam gyertyával és egy ajándék bikinit is. Szóval nekem nagyon jó élmény maradt.

A nyelv azért okozott problémát, mert én törökül nem tudok, nyilván nem is várták el tőlem, de amikor a gyerekek összevesztek (nyilván törökül), nagyon nehéz volt rendet teremteni köztük úgy, hogy nem is értettem egyáltalán mi is történt. Ez nem volt gond, ha a szülők a közelben voltak, de ha velük voltam hagyva, akkor igen.

Egyébként minden családnak más az elvárása, így ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Van olyan magyar ismerősöm, aki London mellett él és direkt magyar au pairt keresett, hogy a gyerekek minél több magyart halljanak. Jelentkeztem olyan helyre, ami angol nyelvterületen lett volna, de a feleség francia, így ragaszkodtak hozzá, hogy menjen a francia is.

Az USA úgy tudom sok szempontból sokkal szigorúbb. Már alapból vízumot kell kapni, azt hiszem ott valamilyen tanfolyam is kell, a nyelvet tuti kérik normál szinten, nem csak makogva. Az hogy a család mikor hova visz magával, csak is rajtuk múlik. Nem kötelességük.

Már bocs, de honnan tudja bárki is, hogy kedvesek-e a családok???

Max. arról a konkrét egyről tudja valaki, ahol volt.

De ez semmiféle garanciát nem jelent más családokra vonatkoztatva...

"Milyen tanulónak kell lenni hozzá."

Ez számít a legkevésbé.

Csak akkor indulj el, ha van olyan kapcsolatod, aki azonnal érted megy, ha baj van.

Mondanom sem kell, hogy a vissza (repülő)jegy meglegyen.

Nem úgy, hogy "majd ott megkeresi rá".