Hogyan adhatom el az ötletemet? (van 1 nagyon-nagyon jó építészeti ötletem. )

Én nem látok erre lehetőséget. Mit kéne építeni és hova? Mondd meg, aztán majd én megcsinálom, téged meg soha nem láttalak... :P Szóval, nem hiszem, hogy létezne olyan szerződés, ami garantálná, hogy miután elmondod miről van szó, az után ki is fizetnek. Persze, lehet írni egy olyan szerződést, hogy ő fizet, te meg miután megkaptad a pénzt, elmondod miről van szó, de ehhez meg egy jó bolondot kéne találnod. Elvégre, én is besétálhatnék akármelyik céghez ezzel a mesével, hogy van egy frankó ötletem, de csak azután mondom el, miután fizetett. Hát, borítékolhatom a végeredményt. Ilyesmire csak akkor lenne kapható bármelyik cég, ha neked már neved lenne a szakmában, mondjuk egy Makovecz Imre, vagy egy Soros György lennél, aki nem ma kezdte az ipart, és az addigi pályafutásod alapján jó eséllyel feltételezhetik, hogy érdemes rád hallgatni látatlanban is. Addig meg marad az, hogy felveszel hitelt, és megcsinálod te magad, ha annyira jónak tartod...

Létezik egyébként hasonló dolog, és szabadalomnak hívják, de az nem erről szól. Hanem arról, hogy ha kitaláltál valami egyedi építészeti műszaki megoldást, akkor beballagsz a Szabadalmi Hivatalba, és levédeted. Persze, nyilvánosságra hozva a megvalósításhoz szükséges minden lépést, szóval tudni lehet, hogy nem vesznek tőled zsákbamacskát. Viszont, hiába tudják ezentúl, hogy hogyan kell ezt megvalósítani, miután levédetted, csak akkor használhatják legálisan, ha fizetik neked a szabadalmi jogdíjat, amire x évig jogosult vagy, különben perelhetsz.

A te ötleted nyilvánvalóan nem egy építészeti megoldásra vonatkozik, hanem inkább egy befektetési tanácsadás (ami vagy bejön, vagy nem). Erre nem lehet semmi védelmet kérni, amíg nincs neved a szakmában, addig gyakorlatilag nulla esélyed van értékesíteni.

Kiegészítve az előttem szólót:

Ha le is védeted, és más megcsinálja, akkor hogyan bizonyítod, hogy tőled lopta az ötletet, és nem ő találta ki.

Ez nem egy motor például, amit csak így lehet megépíteni. Sokan építkeznek, bárki rájöhet egy új ötletre.

De sok sikert.

De nem tudja levédetni se. A szabadalmi törvény pontosan meghatározza, hogy mit lehet levédetni, és mit nem. Ezek szerint:

1. § (1) Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén.

(2) Nem minősül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen

a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;

b) az esztétikai alkotás;

c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program;

d) az információk megjelenítése.

(3) A (2) bekezdésben felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik.

A kérdezőre különösen az a kitétel vonatkozik, hogy "nem minősül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen... az üzletvitelre vonatkozó terv".

Nem véletlenül, a szabadalmat arra találták ki, hogy érdekeltté tegyék a feltalálókat olyan felfedezéseik közkinccsé tételében, amiből később az egész nemzet, vagy az emberiség hasznot húzhat. Például, eléggé sarkított példával élve, ha még senki nem találta volna fel a kereket, de te igen, akkor a szabadalom miatt valószínűleg sokkal jobban járnál, ha ezt közkinccsé tennéd, mint ha titokban tartanád, és te magad hasznosítanád. Ugyanis előbbi esetben kapnád a jogdíjakat a védelmi időd alatt minden egyes embertől, aki a te kerekedet alkalmazza, nem pedig mondjuk az addig elterjedt "négyszögletes kereket", hiszen hamar rájönnének, hogy így sokkal hatékonyabb. Míg, nem hoznád nyilvánosságra a találmányt, hanem csak te alkalmaznád, akkor valószínűleg sokkal kisebb hasznod lenne (mondjuk ha ezt kihasználva nyitnál egy gyorskocsi-szolgálatot te magad).

Ez is voltaképpen egy szerződés a feltaláló és az állam között: a feltaláló vállalja, hogy feltárja a találmányát teljes egészében, cserébe pedig az állam egy bizonyos időre kizárólagos monopóliumot ad neki a találmánya értékesítésére. A védelmi idő lejárta után pedig közkinccsé válik, így végül is mind a feltaláló, mind az állam (a tudomány) nyer a dolgon. Ezért védi ezt a jog.

Az viszont, hogy te (azt hiszed, hogy) tudod, hogy egy ember hogyan szedheti meg magát, az társadalmi méretekben teljesen közömbös, így a szabadalomhoz hasonló védelemre se tarthat igényt.