Jónapot mindenkinek! 200-ezer forintra lenne szükségem havi törlesztésre, hova fordulhatnék?

Huh, ez nagyon hosszú, nem bírtam végigolvasni.

OK, sokat dolgozol, de basszus, vagyunk ezzel még így néhányan, hogy alig látjuk a családunkat, csak a hitel ki legyen fizetve.

"A fizetésem 50%-át vonják, így a bankok és a munkáltató sem áll szóba velem pedig a másik 50% ami átlagosan 100 ezer ft ütné az elvárásokat mint már az elején is leírtam."

Én is erre reagáltam, még korábban.

Mivel már 50%-ot vonnak, esély sincs beállni a sorba, úgysem kapna semmit a hitelező.

A másik 50% meg 100 ezer ft, hát ez nem valami sok.

És leírtad, hogy a családnak enni kell, a számlákat fizetni kell.

Akkor hiába tartoznál, ugyanezt mondanád később: "Ne haragudj, nem tudok most fizetni, a családnak enni kell, a számláékat fizetni kell. A gyereknek új cipő kell. Temetésre kell a pénz. Elromlott a mosógép, csak nem járhatunk koszosan, újat kell venni!" stb, stb.

Sajnos hiába dolgozol sokat, ez még továbbra sem biztosíték arra, hogy vissza is fizetnéd a pénzt.

Mivel nem marad annyid, hogy a levonásnál többet fizess a banknak, miből fizetnéd egy ilyen plusz kölcsön járulékos költségeit? Itt is van díja az ügyvédnek, vagy fizesse a hitelező? Esetleg annyival többet kérnél?

Tudod egyébként, mi a baj ezzel az egésszel?

A magyar törvények szerint magánszemély adhat kölcsönt, de nem kérhet rá kamatot.

Tehát aki adna neked, az nem nyerne vele semmit, viszont jó eséllyel veszítene, mert mire visszaadod, romlik a pénz értéke. Addig pedig ingyen használtad valakinek a pénzét.

Ha a törvény lehetőséget adna rá, hogy mondjuk 10% kamatot lehessen kérni, akkor biztosan lennének magánszemély hitelezők hivatalosan, hirdetnék is magukat.

De így ez senkinek nem éri meg.

Én meg azért nem fogok ebbe belemenni, hogy a végén egy fillért se nyerjek.

Mindenkinek drága az ideje, és ha el is felejtjük, hogy egy idegen vagy számomra, idő és költség elmenni az ügyvédhez, lepapírozni mindent, majd havonta figyelni, hogy fizetsz-e, ha nem, akkor telefonálni, alkudozni, ez mind-mind idő és pénz.

Én fizessek benzinköltséget, hogy elautózzak az ügyvédhez, álljam a készpénz-felvétel vagy az átutalás díját, hogy aztán a végén ezeket veszteségként leírjam?

A kihízott ruháinkat én is összegyűjtöm, és vagy ismerősnek adom, vagy beviszem a szeretetszolgálathoz.

De adakozni már nem merek, ahogyan sokan mások sem.

Mióta ezernyi történetet hallottunk, hogy hogy élnek vissza ezekkel... mikor bizonyos szervezetek nevében "kéregettek" az utcán, aztán kiderült, hogy az a szervezet nem is tudott erről.

Vagy amikor egy alapítványnak utalsz pl. rákos gyerekek megsegítésére, de ők ezt nem a gyerekekre fordítják.

Régebben tettem állateledelt a boltokban kihelyezett ládába, de aztán hallottam, hogy azt ugyanúgy visszateszik a polcra és eladják újra.

Azóta nem merek adakozni sem.

Amikor valami olyanom keletkezik, vannak rászoruló ismerőseim, vagy egyszerűen csak olyan barátok, akik örülnek az "ajándéknak".

Szoktam adni így ruhán kívül a termesztett zöldségeimből, amikor túl sok van, meg adtam már ingyen építőanyagot is több tízezer ft értékben.

A szeretszolgálathoz egyszer 3 zsák ruhát vittünk be, aztán mivel van ott ismerős (kisvárosról van szó), kiderült, hogy az ott dolgozó lányok ezt átválogatták, és a kihízott, de egyébként jó minőségű és márkás ruháim nagy részét eltették maguknak, még mondták is, hogy de jó kis cuccok ezek. Szóval még ha közvetlenül el is akarod juttatnoi a dolgokat a rászorulóknak, akkor is beleköpnek a levesedbe. Elég, ha az ember egyszer megtapasztalja, vagy hall egy ilyen sztorit, egy életre elmegy a kedve a segítségnyújtástól.