Mire számíthatok még a banktól?

Semmi gond, ezt kinövöd, illetve lehet gyakorolni.

Én is ilyen voltam, és "terápiás célzattal" elmentem diákmunkában telemarketingesnek. Mondanom sem kell, első alkalommal kb. két óra kellett, hogy fel merjek tárcsázni egy számot. Nagyjából két hetet dolgoztam ott, nulla eredménnyel, így persze fizum se lett, de nem is ez volt a lényeg, hanem hogy a végén már simán felhívtam akárkit, dumáltam vele, stb.

Azóta nincs gondom a telefonálással. Szóval ajánlom neked is, hogy később csinálj egy ilyet, ha nem kapsz semmi fizetést, akkor is megéri, mert ez a leghatékonyabb módszer.

Jaj, el se tudod képzelni, mennyire megértem!

Nekem olyan fóbiám volt a telefonálástól, hogy csak na! Konkrétan a szüleimen kívül kb. senkit nem "mertem" felhívni, még a nagyszüleimet se! A "mertem" nem teljesen jó szó erre, mert nem félelemről van szó, de nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi is volt a bajom...

Aztán nemrég életemben először igazi munkahelyem lett, és persze jött az első olyan feladat, amihez muszáj volt telefonálnom - ráadásul teljesen idegennek. Hát gondolom, el tudod képzelni, hogy minden bajom volt...

Most már megszoktam, vagyis már nem idegeskedek előtte perceket, ha hívnom kell valakit. De még mindig nem szeretek telefonálni. Azt hiszem, ez már ennél jobb sosem lesz.

Én sem értem, miért van, és én ezt mindig szégyelltem, azt hittem, egyedül vagyok ezzel.

Egyébként személyesen, e-mailben, stb. bármit bármikor szívesen intézek, "csak" a telefonnal van bajom.

De majd meglátod, hogy később neked is jobb lesz, ha nem is szereted meg a kommunikációnak ezt a formáját, de már nem fogsz parázni előtte. :)