Az alábbi hitelek közül melyiket nem vennétek igénybe egyáltalán, vagy csak akkor, ha végképp muszáj?

Mi anno vettünk fel áruhitelt, de mindkettő 0%os volt és stabil anyagai helyzetünk volt.

Viszont sosem vennék úgy fel áruhitelt, vagy személyi kölcsönt, hogy nem létszükség a dolog vagy nem 100%, hogy tudom fizetni.

Sajnos ezen bukják be sokan, hogy bevállal mobil, tv, xbox stb-re hitelt, 1-2x nem fizeti, mert elcsúszott a fizu tippmixen és máris megvan a baj...

Amiket felvennék:

Beruházási hitel (vagy a vállalkozást finanszírozó hitelek), mert ott a hitel költségét (kamatok, díjak stb.) jó esetben kitermeli a vállalkozás nyereséges tevékenysége (ez vonatkozik a befektetési célból vett lakóigatlanra is).

Lakáshitel, ahol megspórolható a bérlet költsége és kb. az ingatlan a fedezete az adósságszolgálatnak.

Diákhitel2 (0% THM), mert komoly tanulmány esetén sokszorosan megtérülhet, ráadásul nem kell egyből kifizetni a tandíjat, hanem ráér később, amikor az a pénz számomra már kevesebbet is fog érni (jelenérték-jövőérték). Ez bizony jó biznisz.

Áruhitel (0%), ez már határeset, mert mondjuk egy lakásba költözéskor a hűtőre és a mosógépere (mint azonnali és "jelentős" kiadás) érhető lehet felvenni, de azért mégis szerencsésebb, ha az ilyen tételek kp-ra kifizetése nem okoz gondot (ráadásul az ilyen hitelekkel elpasszolt cikkek legtöbbször úgyis kifutó darabok, amiktől "valami miatt" az üzlet is szabadulna), de ez még épp belefér.

A többi hitelforma nem is olyan régi és a modern fogyasztói társadalom terméke: amikor az agyhalott csőcselék egymással versenyez fogyasztásban, akkor lehet őket lerabolni mindenféle jól megtervezett banki termékekkel. Személyes példa: az én halálom pl. a részletre vett iPhone. Korábban még gondolkodtam rajta, hogy ha a legújabb készülék ára kevesebb mint fele lesz az egyhavi nettó jövedelmemnek, akkor beruházok egyre. Pár évvel ezelőtt eljött ez az állapot, de addigra már nem akartam venni, mert egyszerűen mióta lehetne (a saját elveim szerint), már nem érdekel. Ma egy vásárláskor, szállítással együtt ~35 eFt-ba került androidos kínai "szarral" tolom (alapvetően úgy voltam vele, hogy majd kb. kétévente cserélem, de a mostani már lassan három éve is megvan, és az a terv, hogy amíg teljesen tropa nem lesz, addig marad is), ami minden igényemet kielégíti, és még védőtokot sem veszek rá, mert ha összetöröm, másnap rendelek egy újat. Na kb. itt van az én szememben egy telefon valós értéke.

Más: hitelkártya, folyószámlahitel stb. nálam szóba sem jöhet. Tudom, hogy nehéz, de szerintem meg kell próbálni az ilyen jellegű hitelek nélkül élni. Illetve ha még egy tippet adhatok: nem a kiadásokat kell fillérre számolgatni, mert az csak kínlódás lesz, hanem (megfelelő képzettséggel) annyi pénzt kell keresni, hogy minden szükséges(!) kiadás után is a fizetés fele megtakarítás maradjon (tudom, most aztán feltaláltam a spanyolviaszt, de nekem ez a felfogás sokat tudott segíteni).

Folyószámla és hitelkártya semmiképp, az csak lehúzás 20%+ kamattal.

Tudom jön majd valaki, hogy ő havi 1000forintot keres hitelkártyával. Hát hajrá, ennyiért én nem akarok ezzel foglalkozni.

Áruhitel megint nem, amit nem tudok egybe kifizetni, azt nem engedhetem meg magamnak.

Személyi kölcsön esetleg szóba jöhet tisztességes kamatra 10% alatt.

Jelenleg lakáshitelem van.