Üzemi baleseti táppénznek is van felső határa, maximuma?

Baleseti táppénz annak jár, aki a társadalombiztosítási jogviszonya fennállása alatt vagy a biztosítása megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset miatt válik keresőképtelenné.

A baleseti táppénz összegének megállapításánál jövedelemként kizárólag a jogosultság kezdő napján fennálló munkaviszonyban vagy egyéb biztosítási jogviszonyban elért, a személyi jövedelem-adóelőleg megállapításához az állami adóhatóságnak bevallott, társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet lehet figyelembe venni.

Amennyiben az igénylő a baleseti táppénzre való jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjától visszafele számítva rendelkezik 180 naptári napi folyamatos jövedelemmel, akkor a baleseti táppénz alapját ez alapján állapítják meg. Ha a biztosítási idő megszakadt, a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni. A 180 napi jövedelem keresésekor legfeljebb az ellátásra való jogosultság kezdőnapját megelőző naptári év első napjáig lehet visszamenni.

Ha az igénylőnek az előzőekben meghatározott időtartamban nincs 180 naptári napi jövedelme, akkor a baleseti táppénz alapját a jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyában elért – legalább 30 napnyi – tényleges jövedelem alapján, ennek hiányában a munkaszerződés szerinti jövedelem figyelembevételével kell megállapítani. A tényleges jövedelmet ebben az esetben is az ellátásra való jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjától az előző év első napjáig terjedő időszakban elért jövedelemből kell megállapítani.

A baleseti táppénz összege azonos lesz a fentiekben meghatározott baleseti táppénz alapjának naptári napi összegével, azaz 100%-ával; úti baleset (munkába menet vagy onnan a dolgozó lakására, szállására menet közben elszenvedett baleset) esetén ennek az összegnek a 90%-ával.