Az hogyan működik amikor egy vállalkozó vagy vállalkozás "leír" valamit? Honnan lehet tudni, hogy mit lehet "leírni" vagy mennyi idő után?

Leír egy pl követelést. Behajthatatlan, mit lehet vele kezdeni. Évekig görgetni, kínlódni vele vagy leírni.

Vagy egy eszköt leir. Amortizációja még járt le, de az eszközt valaki vagy valami totál tönkre vágta. Le kell írni.

[link]

Itt nagyon jól le van írva, laikusoknak is érthető. Épp ebből készülök vizsgára.

"Honnan lehet tudni, hogy mit lehet "leírni" vagy mennyi idő után?"

A törvényben, vagy a hozzá kapcsolódó jogszabályokban van leírva, hogy mikor mit lehet csinálni.

Fentebb már említettek példákat, hogy milyen esetekben alkalmazzák a "leírást". Tulajdonképpen kivezetik valamilyen oknál fogva a nyilvántartásukból a szóban forgó "dolgot".

Megrongálódott, elromlott, nem tudják behajtani (követelés), stb.

Nem kell, hogy a számviteli nyilvántartásban "ott legyen" számszerűsítve.

Nem látunk bele a vállalkozás életében, előfordulhat, hogy a főnök visszaforgatja adott esetben a cég nyereségét is magába a cégbe. Magyarul beruház, mivel nem lát előre, hogy holnap, vagy jövő héten minek mennyi lesz az ára.

Az én cégem is ezt csinálja. 8 millióért például vett egy hajlítógépet, aztán csak ott állt évekig. Kerülgettük, úgy éreztük, kidobta a pénzt az ablakon. Most pedig annyi olyan munka van, amihez szükséges, hogy lassan elkopik a gép. Ha nem lett volna ilyen gép, akkor azt a hatalmas megrendelést nem tudta volna elvállalni. Vagy elvállalja ugyan, de muszáj vennie hozzá hajlítógépet, ami jelenleg 20 millió körül van, vagy bérelni egyet, ami nem is olyan egyszerű. Jól tette, hogy megvette annak idején, amikor volt rá pénze? Igen, jól tette...

Ez csak egy példa volt arra, hogy milyen okai lehetnek a dolognak.

A cég nem abból él, hogy dolgoznak a szerelők, hanem hogy kifizetik neki a munkájukat. Nem a munkavégzés tényéből él a cég, hanem a pénz befolyásából. Nyilván a kettő között (ideális esetben) szoros a kapcsolat. Ahhoz, hogy a cég megéljen, legalább olyan fontos része az üzletnek, hogy bejöjjenek a megrendelések, kimenjenek a számlák a munkákról és aztán bejöjjön a számlák ellenértéke is.

A cégvezetőnek nem feltétlenül dolga kijárni az embereivel dolgozni. Sőt még az is beleférhet, hogy nem annyira, vagy akár egyáltalán nem is ért a cég tevékenységéhez szakmailag. A cégvezető dolga vezetni a céget, biztosítani a működését, szervezni, hogy legyen elég munka, amiből bevétel van, biztosítani, hogy legyen elég alkalmazott a munkákat elvégezni és gondoskodni róla, hogy az elvégzett munkákat ki is fizessék.

Egyáltalán nem biztos, hogy a céget egy jó szerelőnek kell vezetnie, mert a cég vezetése nem szerelési feladat. A céget egy jó cégvezetőnek kell vezetnie, aki az üzleti dolgokat jól tudja irányítani. Szerelni meg menjenek a szerelők, akik a szereléshez értenek. Nekik nem kell érteniük a cég vezetéséhez, mert nekik nem az a dolguk.

Nem véletlenül terjedt el a manager kifejezés. A cégvezető menedzseli a cég működését, szervezi annak életét, biztosítja, hogy a munkafolyamatok mind a lehető legeredményesebben működjenek.

Ha a cégvezető kijárkál a beosztottaival dolgozni, akkor a munka szakmai munka mellett máskor (túlórában) kénytelen elvégezni a többi feladatot, vagy a többi feladatra kell felvennie valakit, aki helyette végzi az adminisztratív munkákat.

Akár az is működhet, hogy a cégvezető jár ki szerelni és valaki más alkalmazott végzi helyette a cég adminisztratív ügyeit. De ha vezetői döntéseket is kell hozni közben, akkor már meg kell kérdeznie a cégvezetőt. Ha meg más hozza a döntéseket, akkor ő nem cégvezető, hanem csak tulajdonosa a cégnek, aki megbízott valakit, hogy vezesse a céget helyette.

Amivel nincs is semmi gond, mert sok esetben pont az jelenti egy cég csődjét, hogy a céget egy szerelő vezeti, aki nagyon jól ért a szereléshez, de nem ért a cég üzleti vezetéséhez. Nem jó abban, hogy új megrendeléseket hogyan lehet szerezni, nem tudja jól beárazni a munkákat, ezért nem keres eleget a cég, esetleg nem sikerül jól beosztania a cég bevételeit. Hiába nagyon jó szerelő, ha nem jó üzletember, akkor a legjobb szándék mellett sem biztos, hogy lesz jól működő cége.

Annak, hogy vásárolnak mindenféle dolgokat sok féle oka lehet, amibe kívülről nem feltétlenül könnyű bele látni. Az is lehet, hogy ezt a rengeteg dolgot később fogják majd használni. Az is lehet, hogy folyamatosan használják a kiszállásos munkák során, mert pl. beépítik őket alkatrészként. Az is lehet, hogy a cégvezető már most tudja, hogy később milyen üzleti lehetőségei lesznek a cégnek és azokra készül fel előre.

Az is lehet, hogy a cégnek csak egyik (akár kisebb bevételű) tevékenysége a szervizelés és mellette kereskedelemmel is foglalkozhatnak (ami akár sokkal nagyobb pénzt is hozhat, mint a szervizelés). Az sem kizárt, hogy a szervizelési tevékenység csak arra kell, hogy kialakuljanak a megfelelő üzleti kapcsolatok különféle cégekkel és ha már úgyis ők járnak szervizelni, akkor tőlük rendelnek meg egy csomó más dolgot.

Pl. Fénymásoló/nyomtató iparágban elég tipikus dolog, hogy amelyik cég karbantartja a nyomtatót, fénymásolót, faxot, attól célszerű megrendelni az ezekbe való festékeket, papírokat is. Főleg, ha erre még valamilyen kedvezményt is adnak, vagy akár valamilyen átalánydíjas szerződést lehet velük kötni, stb.

Az is egy lehetőség, hogy csak így veszik ki a cégből a pénzüket. Összevásárolnak minden olyat, amikre a cégnek nincs szüksége, de a tulajdonos vágyik rá. Ha a cég tevékenysége megengedi, akkor számítógép, házimozi és elég sok minden beleférhet a céges költségek címszó alatt. Hogy aztán a cég működése el is bírja ezt, vagy pont az ilyen kiadások miatt megy végül tönkre, azt meg az idő majd eldönti.

Nagyon sok az olyan cég, aminek a vezetője magára és a kényelmére (pl. luxusautó) költi a bevételt ahelyett, hogy visszaforgatná a cégbe, hogy a cég tudjon normálisan növekedni.