Szeretsz kempingezni?

Gyerekkoromban kempingeztünk párszor, de utáltam. Rettegtem a pókoktól, amikkel tele volt a sátor, a közös fürdők, a Dunapart.

Általában egész éjjel nem aludtam a félelemtől.

Pókok mindenhol vannak, de mivel már elmúltam 50 éves, elhihetitek, hogy manapság negyed annyi sincs, mint gyerekkoromban. Akkor egy kempingben ( de akár egy nyaralóban is) mindenhol lógtak a randa nagy feketék, volt, hogy kisebb sokkot kaptam a látványtól.. Számomra szerencse, de amúgy sajnálatos, hogy a rovarok mennyire eltűntek az utóbbi évtizedekben, épp a napokban olvastam egy cikket erről, úgyhogy ez tudományosan alátámasztott tény, aminek nem nehéz kitalálni az okát. A madarak is megfogyatkoztak, mivel a rovarok is, amiket elfogyasztanak.

Szóval, ez azért ne riasszon el senkit egy jó kempingezéstől.:)

Fiatalabb koromban minden nyáron kempingeztünk, mert olcsó és romantikus volt.

Viszont az ember egy idő után rájön, hogy a kempingezés ma már se nem romantikus, se nem olcsó.

Alig drágábban -szinte- bárhol ki lehet venni egy apartmant, ahol van saját wc, zuhanyzó, konyha stb...

Ahol ágyban alszom és nem a földön, ahol normális széken és asztalon tudunk étkezni, ahol van hűtő, ahol tárolni és hűteni tudjuk az ételeket és az italokat, normális konyha ahol főzni is tudunk, és nem kell éjszaka -esetleg esőben- 100 métereket gyalogolni félálomban, ha pisilni kell.

Arról az apróságról nem is beszélve, hogy ha meleg van, bekapcsolja az ember a klímát és nem fő meg az 50-60 fokos sátorban.

Ha ezeket összegzem, még olcsóbb is az apartman!

Lehet, hogy hihetetlen, de be volt húzva a cipzár..

Én vagyok az 1-es és a 6-os is, szóval, 53 évesen kijelenthetem, hogy pókfóbiám van és már 10 évesen is az volt. A gondolkodásom pedig akkor még feltörekvőben volt, most már hanyatlóban, de a kempingezős, pókos "élményeim" örökre megmaradtak.