Egyedül nyaralni a Balatonon? Vajon jól tudnám magam érezni, vagy felejtsem el?

Mindenképpen olyan apartmanházra, vendégházra gondolok, ahol ott lakik a tulaj is, illetve a többi vendég, és nem kell egyedül félnem éjjel a betörőktől. Hotelba nem megyek, az nekem zsúfolt betondzsungel, én szeretem ha van zöld, ha van saját kis teraszom, madárcsicsergés. De nem tudom mennyire tudnám magam jól érezni, egyrészt tartok a szállásadó, vagy a többi vendég véleményétől hogy valami fura csodabogárként néznének rám egész idő alatt, esetleg sajnálnának. A napokat úgy képzelem el, hogy reggel kiülök reggelizni a teraszra, pihenek, netezek, majd elindulok a közeli szabadstrandra. Ott eltöltök pár órát, olvasok, rejtvényt fejtek, napozok, úszni is szeretnék de az egyedül hagyott holmikért kicsit aggódom. Illetve amiatt is, hogy mi lesz ha valaki belémköt, vagy egy nekem nem szimpatikus férfi erőszakkal mellém fekszik és udvarol, és nem tudom szép szóval lerázni. Majd késő délután visszamegyek a szállásra, tusolás, rendrakás, kiülök a teraszra meginni egy pár pohár bort, vagy bennt megnézek egy filmet, majd vacsit készítek, esetleg pizzát rendelek. Ételt minden másnap vennék a helyi kisboltból, hideget vagy gyorsan elkészíthető dolgokat ennék, szóval étterembe nem járnék. Tulajdonképpen csak bevásárolni járnék el, esetleg körülnéznék nappal a sétálóutcákon, beülnék egy kávéra, sütire délelőtt, különleges programokra nem mennék el így egyedül, az idő nagyrészét a strandon vagy a szálláson tölteném. Az egyik felem azt súgja hogy milyen jó lenne, megérdemlem a kikapcsolódást, de a másik azt hogy 2 nap után már szörnyen érezném magam. Lehet, hogy rossz érzés lenne hogy ennyire egyedül vagyok idegen helyen, nem tudnék kihez szólni soha, magam körül viszont boldog párokat, és nagy családokat látnék. Éppen ezért, mert mindenki csapatostól szokott lenni, nem hinném hogy sikerülne ismerettséget kialakitani. Végülis hol? A szálláson és a strandon valószínűleg gyerekes családok lesznek, akik a gyerekeket hajkurásszák naphosszat, esetleg egy-egy romantikázó pár, egyikőjük sem kíváncsi egy idegenre. Legalábbis magamból kiindulva, mikor még én is a párommal jártam nyaralni, nem hiszem hogy egy egyedül ott lévő nőt áthívtam volna este a saját teraszunkra, egyrészt egymással voltunk elfoglalva, másrészt a féltékenység is ott bújkált volna bennem. Esti szórakozóhelyekre pedig nem szívesen mennék, az ilyesmi itthon sem vonz, nem szeretek bulizni. Aki kipróbálta már az ilyen nyaralást, mesélne róla, milyen volt, hogy érezte magát, nem bánta meg? Mielőtt bárki ezzel jönne: nem, nincs kivel mennem, nincs párom, nincsenek barátnőim akikkel bármit szervezni lehetne, a szüleim idősek és betegesek, nem járnak nyaralni. Köszönöm a válaszokat!