Budapesten milyen lakni?
Hátrány: tömeg, szmog. (rossz levegő)
Előny: elég sok minden viszonylag kis helyen, viszonylag jó tömegközlekedéssel.
Mint bármelyik nagyvárosban.
Előnyök:
Minden közel van, könnyebb a vásárlás, nagyobb választék.
Több lehetőség, munka, tanulás terén.
Több szórakozási lehetőség.
Ennyi részemről. Született pesti vagyok de gyűlölöm a várost. Régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy egy unalmas faluban éljek.
Ma már menekülnék ha lenne ott munka.
Elegem van. Régen ez a város élhető volt.
Most meg...siralmas.
Koszos, büdös, füstös, zsúfolt, zajos éjjel-nappal.
Régen, mikor reggel mentem dolgozni a házmesterek már seperték és mosták a járdát. Most tiszta retek.
A szomszédok ismerték, segítették egymást.
Most néha azt sem tudom, ki a szomszédom és egyáltalán hányan laknak a lakásban. Albérlők jönnek-mennek, adják egymás kezébe a kilincset. Tesznek a beilleszkedésre ott zavarják az embert ahol tudják mert úgyis odébb állnak rövidesen. Nem érdekük jóban lenni egy közösséggel.
Ahol van egy kialakult rend, amit a lakók megszoktak azt kapásból felrúgják.
A város zsúfolt. Általában ugyanazokkal a trolikkal, villamosokkal utazom. Régen szépen elfértünk most egymás sarkát tapossuk.
A fél ország ide jön mert nincs munka. Most már itt se. A bő választék miatt sok munkáltató megengedheti azt a luxust, hogy éhbérért dolgoztasson mert mindig van utánpótlás.
A lakások között csak egy sor tégla a közfal. Minden áthallatszik. Aki kertesben lakott és nem gyakorlott városlakó annak fel sem tűnik, hogy ha becsapja a konyha szekrény ajtaját vagy beindít egy régebbi öreg mikrót arra egy fél lakótömb ébred fel.
Meg, amikor éjjel hazamásznak, vihorásznak és bagóznak az udvaron mikor más meg hajnalban kel és aludna. Reggel meg bokáig gázolunk a cigicsikkben meg a szotyi héjban. Takarító az max. kétszer jön egy héten. Az udvaron akkor van tisztaság ha a lakók felsepernek.
A házak nagy része nedves, vizes, az udvarok sötétek és dohosak. Nekem mondjuk mázlim van mert csak 3 oldalas a házunk 4. oldalt csak egy alacsony tűzfal van mögötte meg egy másik parkosított udvar, úgyhogy nekünk van napfény, világosság meg virágok. De ez kevés házban van.
Az emberek folyton sietnek, ingerültek, nem bírják ki, hogy ne szóljanak be. Minden reggel egy idegroham volt bemenni a munkahelyemre. Anyázás jobbról-balról, tébláboló, mindenkit feltartó emberek, tömeg...
Elegem van. Néha tényleg sikítani tudnék. Akinek persze van pénze mehet a csendesebb, zöldebb budai oldalra de ők vannak a kevesebben.
Életem vágya egy kicsi kertes ház. Az sem érdekel ha nekem kell havat lapátolni úgysincs igazi nagy hó már pár éve.
Egy kiskert, egy kis szabad tér, ami az enyém, napsütés, egy kicsivel nagyobb távolság a szomszédoktól, kevesebb ember. De ez sosem fog megvalósulni attól tartok.
Budafoki vagyok, és én mindig is úgy gondoltam, hogy ez nem teljesen a belváros része. Ahol mi lakunk tiszta a levegő, nagy kertünk van, nincs állandó zaj(eltekintve a kutyaugatástól) és mégis közel van a tömegközlekedés, rengeteg bicikli út van, amelyekkel a város legkülönbözőbb helyeire könnyedén elérhetek.
Hátránya a városnak a tömeg, a kosz és a szokásos reggeli és késő délutáni dugók.
Valahogy én is hasonlóan vélekedem róla, mint a 3-as hozzászóló. Nem szeretem már Pestet, főleg az emberek mentalitása miatt, meg nagyon zsúfolt, rossz a levegő, mindenki mindig rohan...
A párom vidékről származik, de itt lakunk Pesten albérletben, de hétvégente lejárunk meglátogatni a szüleit. Én imádok lejárni, mert végre egy kis nyugi, nincs pörgés. Nyáron a legjobb, mikor kiülünk a kertbe sütögetni és jókat beszélgetni. Persze az ott töltött 1-2 nap után rossz feljönni Pestre.
Amúgy az a legidegesítőbb, hogy még csak fél perce vagyunk Pesten és már rögtön megrohamoznak a kéregetők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!