Szerintetek milyen Magyarországon élni?

Jó is meg nem is....

Itt születtem, ez a hazám, itt éltem eddig, és nagyon valószínű, hogy itt is fogok meghalni.

Szeretem ezt az országot. És ugyanakkor gyűlölöm is.

Nem tudnék máshol élni. De itt se nagyon.

Vonz magához, és honvágyam van, mikor elmegyek. De örömmel megyek el.

Szép ország. Nekem gyönyörű. És mocskos, undorító.

"Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.

Nescio, sed fieri, sentio et excrucior."

(Catullus)

"Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,

Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín."

(ford: Devecseri Gábor)

Pedro

Jó. Ha van pénze az embernek amit elkölthet, itt a legjobb. Nekem legalábbis. Akárhol jártam csak ezt erősítette bennem.

És igen, undorító hely, ocsmány emberek, gusztustalan hozzáállás, mocskos életek. De talán másutt is. És talán itt is van esély az ellenkezőjét megtalálni.

Sok helyen jartam mar. Es ez az orszag szomoru meg szurke.

Az emberek nem kedvesek nem boldogok...

Es masok is szegenyek ez nem kifogas a rosszindulatra onzesre gonoszsagra irigysegre

5. valaszolo irta: "Az átlag ember mentalitása mindenhol ugyan olyan. Ez egy lüke urban legend, hogy külföldön mindenhol boldog mindenki."

Az emberek mentalitasa es az egyen boldogsag-erzete ket kulonbozo dolog, nem fugg ossze. A boldogtalan szomszedom negy gyereke kozul ketto fogyatekos (az egyik vak es mozgasserult, a masik sulyos, fejleszthetetlen, orokke agyban fekvo autista, es csak az elso legidosebb, es a legkisebb egeszseges), ferje elhagyta, szegeny is a tetejebe, szoval igazan boldogtalan, a MENTALITASA megis a reggel mosolyogva koszones es megkerdezi, hogy segithet-e lecipelni a szatyraimat (nyolvanezer cuccom van, amikor megyek dolgozni, pl. szamitogep is).

Mentalitas kerdese, hogy az itteni okmanyirodaban nem attol fugg az ugyintezesem sikeressege, hogy Jucika ugyintezot megcsalja-e a ferje vagy sem, vagy menstrual-e vagy sem, hanem attol, hogy az interneten elinteztem-e vagy sem amit kellett. Mentalitas kerdese, hogy az itteni adohivatalban az ugyintezo nem ugy beszel velem, mint egy anyagyilkos bunozovel, serto es megalazo modon, a legkisebb segitokeszseget sem mutatva, hanem egyuttmukodesevel tudom kijavitani a hibat, amit a tudatlansagom miatt elkovettem. Mentalitas kerdese, hogy a rendor nem mindenaron penzt akar latni belolem, ha megallit, ha nem tud masba belekotni, akkor belekot a pot-izzokeszletbol hianyzik egy darab, hanem felhivja a figyelmemet, ha rosszul csinaltam valamit es csak kirivo szabalytalansag eseten buntet - es meg sorolhatnam. Es ez a magyarok es a nem magyarok kozotti mentalitas-kulonbseg, ami nem fugg ossze az egyen boldogsagaval.

Nem tudnek tobbet Magyarorszagon elni - lehet lepontozni :)

Most hogy már nem otthon élek, és korábban is dolgoztam már másik nyugati országban azt mondom hogy Magyarországon élni nem könnyű.

Viszont nagyon könnyű megszokni külföldön hogy a pénztárban sorba álláskor nem tolakodnak, a buszsofőr mosolyog, a háziorvosnál nem töltök fél napot a váróteremben, a munkaadók nagy többsége betartja a törvényt, van értelme a munkámnak, és van jövőképe az embernek.

Viszont Magyarországon is van város ahol nagyon jól és európai körülmények közt éltem (Sopron) és ahová szívesen költöznék vissza.