2009 júliusában kimentem babysitterkedni németországba! Tavaly jöttem haza, mert a szüleim úgy gondolták, hogy muszáj tanulnom. Mert csak érettségim van! (? )

Ha személyesen ismernélek, úgy is nehéz lenne biztos tanácsot adni, nem hogy így egy bekezdésnyi infó alapján.

Magaddal kell ezt lefixálnod. Ezeket gondold végig hozzá, szerintem:

-Mit tanulsz az egyetemen? Olyan dolgot, amit szeretsz, amit később fel tudsz használni a munkádhoz? Tehát komoly céllal jelentkeztél oda, terveid vannak a diplomáddal?

Vagy csak azért jársz oda, hogy legyen egy diplomád, és majdcsak találsz vele utána állást?

-Németországban azon kívül, hogy jól érezted magad az ottani család/emberek társaságában, azon kívül volt-e valami haszna? Pl kerestél vele pénzt? Fejlődött-e a nyelvtudásod?

-Esetleg vannak olyan titkos terveid, hogy Németországban akarsz később élni, vagy már ott tanulni?

Csak az, hogy kint boldog voltál, az még kevés. Valamiből meg kell majd élni. De könnyen lehet, hogy pár év ottani tartózkodás sokkal többet is jelenthet, mint egy diploma. Tudod manapság a munka világában nagyobb érték a nyelvtudás. Sokkal többet ér egy olyan dolgozó, aki magabiztosan beszél németül, angolul, akárhogy és emellett értelmes, van esze, de nincs diplomája. Akinek van diplomája, de kevesebb a nyelvtudása, sokkal nehezebb helyzetben van, főleg ha nem a végzettségének megfelelő munkát keres.

Én bánom, hogy anno nem húztam el külföldre. Most van egy olyan diplomám, aminek sok hasznát nem veszem. Csak azért tanultam, mert nekem is anya mondta, hogy tanuljak, mert az fontos..., akkor, amikor még nem tudtam mit akarok dolgozni... És a nyelvtudásom is egyre kopik, és amúgy se volt sose "magabiztos".

Sokkal jobb lett volna nekem is érettségi után külföldön dolgozni, nyelvet tanulni, és amikor már határozottabb tapasztalataim vannak a különböző munkakörökről és a hozzá szükséges iskolákról, akkor utána jelentkezni egyetemre/fősulira. Még a tanuláshoz is több motivációm lett volna.

De ez az én esetem, csak leírtam, ahogy 30 évesen látom, hogy én mit rontottam el. Most épp nincs munkám. Ha vágnám a németet, kevesebb gond lenne. Nagyon nehéz munkát találni.

Gondold át, hogy hosszútávon neked mik a céljaid! A szülők tanácsát sem szabad figyelmen kívül hagyni, de nem szabad csupán az ő elképzeléseiket megvalósítani. Na mindent bele!

Én az vagyok, aki kimentem suli után külföldre. Pontosabban 1 évvel később, de mondjuk engem nem vettek fel azonnal egyetemre/főiskolára, szóval dolgoztam is egy kicsit.

Eredetileg 1 évet terveztem és 3 év lett belőle 2 különböző országban és egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult. Később, mikor hazamentem sokkal könnyebben találtam munkát, mint sok addigra már diplomás barátom/ismerősöm, ami nem csak a határozott nyelvtudás(ok)nak volt köszönhető, hanem annak is, hogy kicsit másként láttam a dolgokat, mint az átlag és ezzel is kitudtam tünni. Jobban is kerestem, mint a velem egykorúak általában, de ennek ellenére elvégeztem egy főiskolát, levelezőn, munka mellett úgy, hogy fizettem érte. Ez az egy dolog, ami miatt néha néha elgondolkodtam azon, hogy nem e lett volna jobb inkább ezt fordított sorrendben csinálni: főiskola és utána külföld, de igazából nem érdekel. Lehet, hogy a diplomámért fizettem (ráadásul hülye voltam, mert felvettem a diákhitelt, amit aztán nyögtem még évekig), de még így is sokkal pozitívabban jöttem ki az egészből, mint sok olyan, aki csak tanul, tanul, tanul, de sajnos a könyvein túl nem lát és semmit sem tapasztal a világból. Amikor pedig kikerül az iskola védőszárnyai alól, ahol beleverték, hogy ő az ász (tudom, mert nekünk is próbálták hajtogatni, hogy na, mi diplomások leszünk...magasan mindenki felett állunk majd - nevetséges) szóval, ha meg kikerül az Életbe, akkor meg pislog, mert nem érti mi van. A suliban erről nem volt szó.

Én megértem amúgy anyukádék félelmét, mert a világ ezt sugallja: tanulj, minél többet és akkor leszel valami. Ez amúgy igaz, csak nem feltétlenül a diplomákat kell érteni alatta. Kell diploma, ahhoz, hogy néhány sznob helyen az emberrel szóba álljanak, DE nem a diplomától lesz meg a szükséges ismeret az életben maradáshoz.

Ha tényleg nyitott szemmel szétnéznének a világban akkor látnák, hogy a legtöbb milliomos, vagy nagy menő üzlet guru nem attól került jó pozícióba, mert begyűjtött egy rakás diplomát. Sok be sem fejezte a sulit, mert egyszerüen ott a lényeget totál elnyomják, hanem csak ment és csinálta, amit akart és úgy építette fel a kis birodalmát. Otthon is, külföldön is.

De hangsúlyozom, hogy azért egy diploma nem árt. Viszont azt meg lehet akármikor szerezni... az, hogy az életben hogy boldogulsz nem a papíron fog múlni, hanem azon, hogy mennyire vagy rátermett. A munkatapasztalat számít és a nyitottság. Legyél bátor újítani és lépni, amikor kell. (Lehetőleg persze jó irányba)

Én amúgy 15 éves korom óta dolgozom. Akkoriban persze még nyaranként, ami lehetőség volt elvállaltam, akár tetszett, akár nem. Mondjuk nekem kellett a pénz. De hasznos volt. Pedig nem voltak nagy melók, mert volt közöttük újságkihordás, meg szórólapozás, de amikor oda került a sor, hogy 19 évesen fel kellett mutatnom tapasztalatot, fel tudtam mutatni. Elfogadták, mert látták, hogy dolgozom, értem, hogy ez mit jelent. Sok diplomás itt szúrja el, nem dolgozik, mert inkább tanul, aztán meg persze nem tetszik neki, hogy hát őt nem veszik komolyan.

De mondok egy másik példát is. Otthon ugyan jól kerestem, de nem bírtam a légkört, ezért visszajöttem külföldre. Amolyan középvezetői szintű munkám volt otthon... de itt megintcsak beleestem a 22-es csapdájába: nincs (helyi) tapasztalat, nincs munka - de ha nincs munka, hogy legyen tapasztalat? Úgyhogy az elején bizony takarítottam. Egy hotelben, közel a 30hoz, diplomával, jó nyelvtudással és jól menő állás után. De hamarosan lett normálisabb munka is. Ezt sok diplomás nem tenné meg, mert hogy ő nem ezért tanult. Aztán szegény tengődik.

Nehéz amúgy tanácsot adni, mert mindenkinek mások az életkörülményei. Azért vannak pozitív példák is körülöttem. Akinek támogató volt a családja, rendesen végig járhatta az iskoláit meló nélkül és mégis talált munkát (segítség nélkül), de szerintem ez a ritkább eset. De lehet, hogy nálad is ez válna be... bár, ha nem érzed ezt magadénak, akkor lehet, hogy mégsem a te utad.

Azt csináld, amit szeretnél és ne azt, amit rádkényszerítenek, mert ha valamit kényszerből csinálsz, akkor az már úgyis rég rossz.

Sok sikert!

33N

Nem fogod megbánni. :) (második voltam)

Sok sikert!