Mennyire lenne furcsa, ha egy nő egyedül menne 1-2 napos kirándulásokra?

Barátoknak más az érdeklődési köre, nem érnek rá, vagy éppen sokkal messzebb laknak.

Párom nincs.

Testvéreim gyerekesek, szüleim dolgoznak, inkább pihenősek, nem túrázósak.

Viszont pénzem, autóm és időm lesz arra, hogy a nyári szünetben elmenjek oda, ahová eddig nem jutottam el.

Könnyebb túrákra, múzeum, emlékmű- és városlátogatásokra gondoltam, mert már nem akarok tovább várni, hogy mikor lesz ezekhez megfelelő partnerem. Viszont félek, hogy túlságosan egyedül érezném magam. Csacsogós ember vagyok, szeretek valamit másokkal együtt megélni, de most tényleg nincs az életemben olyan ember, aki alkalmas lenne ezekre. Ha mentem nagyobb utazásokra is egyedül, a végén volt mindig egy ember, egy csapat, akikkel a napot töltöttem. Úgyhogy egyrészt nem tudom, mire számítsak magamtól, másrészt pedig félek, hogy megszervezem magamnak a programot, elmegyek és végül teljesen rossz szájízzel érek belőle haza, mert csak a magánnyal fog tudatosulni általa az ember. Nyilván ez nem derül ki, addig még ki nem próbálja az ember, de érdekelne, hogy nektek erről van-e tapasztalatotok? Bejött vagy sem az egyedüli 1 napos kirándulás?

Másik kérdés, hogy ti erről mit gondoltok? Aki így tölti a szabadidejét, az már gyanús, hogy mennyire egyedül van? Furcsa kérdés tudom, de sajnos most ilyen önemésztésben vagyok benne, így fel kellett tennem. 22 éves vagyok