Gáz egyedül kimenni a Balatonra nyaralni?

ha ráakaszkodik valaki másokra, az tényleg szomorú, sőt szánalmas tud lenni. a gond eleve ott kezdődik, hogy megalázó, nyomasztó helyzetről beszélsz és negatívumként tekintesz az ideig-óráig tartó társaságról. ha már az elején (sőt azelőtt, hogy elkezdődne) azon keseregsz, hogy milyen hamar lesz majd vége, meg hogy neked mennyire rossz ez az egész, az rányomja a bélyegét az egészre.

a dolog titka, hogy megtanuld jól érezni magad a bőrödben, feltaláld magad minden helyzetben és tudd élvezni az életet és a saját tevékenységeid akár egyedül is. ha pedig találsz hozzá társaságot, akkor ne a nyomoroddal terheld őket, ne lehúzd a hangulatukat, hanem érezzétek együtt jól magatokat, legyél kellemes társaság, akivel szívesen töltik együtt az idejüket az emberek. így még az is lehet, hogy tovább fog tartani, akár még máshova is elhívnak, sőt ki tudja, még akár örökre szóló barátságok is születhetnek belőle.

nem mindenkinek megy könnyen, de ahogy minden más, úgy ez is fejleszthető gyakorlással. próbáld kihozni a helyzetből a legjobbat. ha sikerül örülj neki. ha nem sikerül, akkor felejtsd el és lépj tovább.

a legfontosabb, hogy érdeklődj a többiek iránt, de ne ragaszkodj hozzájuk, vagy a figyelmükhöz. fogadd el, hogy nem fog sokáig tartani, de örülj neki, amíg tart. nincs a dolognak tétje. hülyének néznek, rosszat gondolnak rólad? na és, úgyse ismernek, úgyse találkoztok máskor. és ha igen, akkor mi van? ne foglalkozz velük legközelebb és akkor teljesen mindegy, hogy mit gondolnak rólad.

nekem sem erősségem idegeneket csak úgy megszólítani, de nagyon sok ismeretségem lett már így. némelyik rövidebb, némelyik tartósabb. és nem is mindet én kezdeményeztem.

mondjuk külföldön és külföldiekkel könnyebben megy. általában közvetlenebbek, kedvesebbek és nyitottabbak másokra, mint a magyarok. de azért a magyarok se mind zárkózottak és befordultak. főleg, ha normális stílusban közelít hozzájuk valaki.