Van itt olyan, aki még sohasem járt a Balatonon?

Én se jártam még, 21 éves vagyok.

Igaz, nem is vágyom rá különösebben.

Anno Miskolcon megkérdeztünk az utcán egy idős nőt, hogyan jutunk el a Diósgyőri várhoz. Kiderült, hogy Miskolcon született, 70 éves elmúlt, és soha nem látta még a várat, ami amúgy onnan, mint kiderült, 3 villamosmegállóra volt.

Ezt csak azért mondom, mert a Balatonhoz meg el is kell utazni, pénz is kell, ezért nem csodálkoznék, ha a lakossag harmada nem járt volna ott.

Minek kell kiforgatni a kérdező szavait? Mondják így igenis, hogy "Balatonon", vagy hogy "megyünk a Balatonra". Nem csak a kérdező mondja így, hanem sokan, és helyesnek érzik így mondani, én is.

Hogy ne csatlakozzak a trollkodókhoz és a kérdésre is válaszoljak: régen a teljes általános iskolánk elutazott oda, kb. 7-15 évesek, és voltak, akik akkor voltak először. Pedig a gyerekekre a legjellemzőbb, hogy elviszik oda őket, mert szeretik. Ha akkor nem jutottak volna el oda, akkor kérdéses, később mennyire.

Akiknek nincs kocsijuk, mert nem mindenki születik ilyen három gyerek, négy kerék lakóparkba, azoknak a szomszéd faluba átjutni is egy ötórás program volánbusszal. Messzebbi meg már lehetetlen. Az, hogy még meg is kéne szállni valahol, nem realitás. Nem azért, mert nem lehetne egyszer-egyszer kinyögni, egyszerűen ismeretlen ez a fajta utazgatunk, velneszelünk, síelgetünk burzsuj viselkedés átlag parasztembernél. Nem 5% ebben az országban, aki nemhogy a Balatont, de még egy akármilyen strandot vagy uszodát sem lát egész életében. Úszni se tud a fél ország, hát legtöbben a helyi pataknál mélyebb vízben életükben nem álltak.

Én voltam kb. 7-8-szor a Balatonon gyerekként, mikor még a szüleim a vállalati üdülőbe kapták a helyet, aztán azóta se 30 éve.